122097. lajstromszámú szabadalom • Kerékpártámasz, illetve állvány

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGTAR KIRÍBTI SZABADALMI BIRÓSA» SZABADALMI LEÍRÁS 123091. SZÁM. XX/c. OSZTÁLY. — S. 174S2. ALAPSZÁM. Kerékpártámasz illetve- állvány. Stöckeier Ferdinand nyűg", vasúti tisztviselő, St. Pölten. A bejelentés napja 1938. évi június hó 22-ike. Ausztriai elsőbbsége 1937. évi szeptember hó 20-ika. A találmány kerékpártáímasz, illetve -állvány, melyet a kerékpár vázán erősítünk meg és melynek támrúdjai a menetirányiban lengethetők. A találmány célja, 5 hogy az ilyen készülékeik szerkezeti kialakítását egyszerűsítsük és hogy használati helyzetük tartamára a kerékpár állékonyságának fokozását érjük el; a találmány továbbá könnyű kezelést tesz lehe-10 tővé, nevezetesen a szerkezet kilengését csak meg kell indítanunk, mire a véghelyzetek önműködően állanak be. A találmány szerint a kerékpár vázán megerősített, a lábitó ágyazata alá nyúló, 15 lefelé irányuló tartókarra négy lengethető támrudat szerelünk, melyek közül az egyugyanazon síkban lengő rúdpárok összecsappanthatók, reteszelőszerkezet közvetítésével egyesíthetők és közösen len-20 gethetők a használati helyzetbe, illetve lengethetők ki ebből a helyzetiből. A találmány továbbképzése szerint a támrudak rugó hatása alatt állanak, mely ezeket a rudakat a kilengetés megindítása után a 25 véghelyzetbe lengeti és ebben a helyzetben fogvatartja. A rajzon a találmány két megoldási példáját szemléltetik. Az 1. ábra az egyik megoldási alak oldal-30 nézete, a használati helyzetben, a 2. ábra ugyanannak végnézete. A 3. ábrán a szerkezet oldalnézetben, a használaton kívüli helyzetben látható. A 4. íáíbra oly megoldási példa oldalnézete 35 és részben metszete, melynél a két támnídpár elzárható reteszelőszerkezettel van felszerelve, az 5. ábra ugyanannak végnézete. Az 1—3. ábrákon (1) és (2) a kerékpár két vázrúdja, (3) a hátsókerókvilla, (4) 40 pedig a lábitóágyazat. A hátsókerékvillán (5) szorítólemezzel és (6) csavarokkal a (7) lemezt erősítjük meg, mely a lábitóágyazat köré görbített alakú és így azt teknőszerűen fogja körül. A. teknörészből 45 az U-alakú keresztmetszetű (8) tartókar nyálik lefelé, melynek száraiban a (9) csapot ágyazzuk; az utóbbi a kerékpártáuiasz támrúdjainak lengési tengelyét alkotja. A támrudakat párosával, úgy al- 50 kahnazzuk, hogy két-két, ugyanazon lengési síkban lévő (10, 10'), illetve (11, 11') támrúd összeesappantható. A támrudak a lengési ágyazat alatt ki vannak görbítve és így a talajon négy támpontot 55 eléggé nagy alapterülettel eredményeznek. Az U-alakú (8) tartókar gerinclemezét úgy vágjuk ki, hogy ennek alján a (10, 11) támrudakat a használati helyzetben határoló ütközőéi létesül. A (10' 11') 60 támrudak ütközőit a i(10, 11) támrudak (12) nyúlványai alkotják. A (8) tartófearhoa, illetve a, (10, 11) támrudak külső oldalaihoz kötött (13) rugók a (10, 11) tániTudakiat mind a haslanalaton 65 kívüli helyzetben (3. ábra), mind pedig a használati helyzetben rugalmasan húzzák azok véghelyzetébe. Hogy a használati helyzetbe való szorítást a. (10', 11') támirudaknál is elérjük, azok (9) lengési csapja 70 körül torziós rugót alkalmazhatunk. A támrudak az összecsappantott helyzetben egymással tetszőlegesem, pl. úgy köthetők össze, hogy a támrudakban (14) hasítékokat létesítünk, melyekbe rögzítőszervek 75 helyezhetők.