122044. lajstromszámú szabadalom • Hőkicserélő készülék

Megjelent 11)39. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI W^Sx SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 122044. SZÁM. U/h. (V,«l/1„ XVIII/c.) OSZTÁLY. — B. 14229. ALAPSZÁM. Hőkicserélő készülék. Beck István oki. gépészmérnök, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi július hó 9-ike. A találmány azokból a szokásos radiátorokból indul ki, melyek a fűtőközeget), pl. gőzt vagy melegvizet vezető csövekből! és ezek között alkalmazott, a csövek hossz-5 tengelyével ^párhuzamos, hoki cseré Lő felületieket alkotó bordákból vagy szárnyakból állottak. Az ilyen radiátorokkal kapcsolatban javasolták már a fűtőtestnek alul és felül nyitott, függélyes csatornává 10 való alakítását, avégből, hogy a függélyes csatornának, mint huzatfokozó kéménynek hatásával a külső, íűtendő Levegőnek áramlási sebességét fokozzák. Ismeretes ugyanis, hogy valamely hőkicsel.r

) rélő (fűtő vagy hűtő) felület és azt körülvevő áramló közeg közötti hőcsere Lényegesen fokozható, ha a közeg áramlási1 sebességét növeljük. A kéményszerű csatornában az alul beáramló hideg levegő 20 felmelegszik és a meleg csatornának, mint kéménynek hatása alatt a felfelé áramló levegő sebessége, lényegesen fokozódik. Az említeti javaslat azonban a gyakorlatban, nem vált be, mert a tapasztalat azt mu-25 tattá, hogy a hőleadás a megnövelt áramlási sebesség ellenére, a szabadon álló közönséges fűtőtestekkel szemben, inkább csökkent, mint növekedett. Linnék oka a következő: 30 A hőátadás . annál kedvezőbb, mennél1 nagyobb a fűtőtest és a levegő közötti hasznos bőfokkülönbségnek a fűtőfelületre számított átlaga. A szokásoss szabadon álló fűtőtesteknél a helyiség" leve-35 giőjének egy-egy része a legrövidebb úton és már kismértékű felmelegedés után1 hagyja el a fűtőtestet s így kedvező a hőátadás, mimeliett a levegő állandóan mim,-1 den oldalról; szabadon áramlik a fűtőtesthez. Ezzel szem bein a levegőnek az eddig- 40 elé javasolt, csupán alul és felül nyitott!,1 vagyis oldalaim zárt csatornában végbemenő kényszeráramlásánál a levegő egyegy része egymás után a csatorna helstő felülete mentén végigáramolni kénytelen' íb és eközben egyrészt nagyobb mértékben melegszik fel, ami az említett hasznos, átlagos nőfokkülönbség csökkenésével! jár (különösen a csatorna felső feliében a'felületek és a Levegő között már alig vain 50 hőfokkülönbség), másrészt a Levegő hoszszabb úton kénytelen áramolni, minek folytán a felület mentén a felülethez tapadó szigetelő légréteg (PrandLMéle határréteg) alakul ki, mely a felület hossza 55 arányában megvastagodik és a hőátadási tényezőt tetemesen csökkenti. Ezt a megnövelt sebesség csak részben ellensúlyozza. A találmány Lehetővé teszi, hogy a függélyes vagy közel függélyes, ké- 60 ményiszerű csatornának a sebességet növelő! és így a hőátadást fokozó1

hatása az említett hátrányok nélkül, azaz teljes mértékben érvényesüljön. A talál" many értelmében a hőkicserélőfelületek 65 áttöréseket foglalnak magukban és egymáshoz úgy csatlakozó tagok alakjában vannak összeállítva, hogy, részben vagy egészen, egy vagy több, célszerűen csupán1 felső (hűtés esetén csupán alsó) végükön! 70 nyitott huzatfokozó csatorna határoló falait alkossák. Ezzel a megoldással elérjük, hogy a külső közeg, pl. levegő a hőkicserélő felüj letekkel nem párhuzamosan, hanem! 75 azokra nagyjában merőlegesen áramlik,1