122035. lajstromszámú szabadalom • Impulzusokkal dolgozó iránykereső vevő

Megjelent 1939. évi november hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI #Pöj| SZABADALMI BERÓSlS SZABADALMI LEÍRÁS 122035. SZÁM. VII/J. OSZTÁLY. — T. 6149. ALAPSZÁM. Impulzusokkal dolgozó iránykereső vevő. Telefmiken Gesellschaft für drahtlose Telegraphier ni. b. JH., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi március hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi március hó 25-ike. Ismeretes, hogy a keretantennával dolgozó irány kereső eljárásokkal téves irányértébeket kapunk, ha a közvetlen talajsugárzáson kívü;l különösen a földfelülét ;' fölötti rétegeken visszavételt közvetlen sugárzás, is jelentkezik. Ismereteiek olyan eljárások is, amelyekkel ezek a hibák kiküszöbölhetek,. Ez. eljárások egyike impu.lzus-irányzás néven ismeretes. Az eljá-10 rás olyan adóimpulzusokkal dolgozik, amelyekéi irányikereső vevőjében, előzetes, erősítés után oszciillografálnak és pedig legtöbbször úgy, bogy á;!.lő kép keletkezik. Ha. a közvetlen talajhullámon kívül a lér-1> hullám visszavert impulzusai (visszhangok) is jej'entkeznek, akkor a főim pulzusok és a visszhangok azzal különböztethetők meg egymástól, hogy a közvetlen és a visszavetett sugarak útkülönbségei -0 következtében a főim pulzusok és a visszhangok impulzusképei az. oszcillográfban külön láthatók. Ha például mint o&zcilílográfot Braun-féle csövei alkalmazunk, akkor az ernyőin az 1. ábrában, feltünte-f)

tolt kép látható. A Braun-féle csői (1) ernyőjén (2) a főimpulzus képe és (ß) afc áltól, elkülönítve látható, impulzus-visszhang. Az eddig ismert eljárásnál az iránykereső; keretet addig forgatják, amíg a fő•i<> impulzus képe el nem tűnik, illetőleg miu nimális értéket nem ves.z fel. Ismeretes olyan eljárás is, amelynél az optikai irányzást akusztikai irányzás helyettesíti, mert a hallóérzékkel az adó je-3") lét az általános zavarháttérből sokkal jobban kiszűrhetjük, mint ez az optikai irányzásnál lehetséges. E végből oly önműködő hange rőszabályozást javasoltak, amely a f«jelzés beérkeztekor az iránykereső vevőt rövid időre úgy zárja, le, hogy a vissiz'r 40 hang útján érkező- impulzusok hatástalanok. Az önműködő; e.rősítésszabályo>zás időállandójának tehát a lezárás végett oly kicsinynek keli lennie, hogy a főim pulzus. és a visszhang útján érkező impulzus! 45 közötti időben az erősítés kellő mértékben legyen csökkenthető'. Másrészt a lezárás megszüntetésénél, oly időállandóval kell dolgozni, hogy a legközelebbi főimpulzus beérkeztekor a vevő teljes érzékenységié 5

o biztosítva legyen. Ez a megoldás azonban minimumirányzóval nem oldható meg, mert a főimpulzus az irányításkor a vételi minimumba fordul és ezért az önműködői erősítéssza- 55 bályozót már nem gerjesztheti. Az iránykereső vevő önműködő lezárása végett javasolták már második vevői félszereilését, amely lineáris antennával dolgozik és amelynek kimenő feszültségével 60 kívánták az iránykereső vevő önműködő ercisítésszabályozőját működtetni. Ezt az erőisítésszabályozást eddig a nagyfrekvencia oldalán, a fadiíngszabályozáshoz hasonló módon végezték. 65 A 2. ábrában ilyen berendezést tüntettünk fel. A (4) antennakört az első nagyfrekvenciájú (5) csőire kapcsoltuk. A vevőnek még további nagyfrekvenciájú, illetőleg közbenső frekvenciájú (6) fokozata 70 és végül; (7) egyenirányítója van. A kisfrekvenciájú nyitőimpulzusokat a nagy-