121913. lajstromszámú szabadalom • Ütköző függönytartókhoz

Meg-jelent 1939. évi november hó 2-án. AGYAI; KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 121913. SZÁM. VIII/f. OSZTÁLY. — JE. 3246. ALAPSZÁM. Ütköző függönytartókhoz. Eriiey Móric oki. gépészmérnök, gyárigazgató, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi április hó 8-ika. Függönytartók futósínein, melyeken a függönyt fogó horgok, görgőkön morognak, a görgők pályájának határolása] a, valamint a fix függönyvég megerősít é-5 sere rögzítőit, merev ütközőket alkalmaznak, melyeket a görgős horgoknak a futósínekre való feltolára, arról való leszedése, egyszóval az ütközési helyeken történő áttol áfa alkalmából a futósíiiekloről le kell szerelni, A felerősítés csavarral vagy feszítőrugóval történik. Előbbi esetben a fel- és leszerelés a háztartásban többnyire kéznél nem levő szerszámot igényel, míg utóbbi esetben az 15 ütköző nem nyújt kellő biztosítékot a leesés ellen. Jelen találmány az említett hátrányokat azáltal küszöböli ki, hogy az ütköző nem merev, hanem a futósínbe akasztott, 20 megfelelő határok között elmozdítható elem, például: lengő kar, vagy eltolható pecek, mely önsúly, rugóerő vagy mindkettő hatása alatt önműködően foglalja el azt a szélső helyzetét, amelyben a 2b görgős horgok haladását a kívánt irányban — esetleg mindkét irányban — -akadályozza, míg a marik, kénvszerített helyzetében a görgős horgok átfutását mindkét irányban szabaddá teszi. 30 A lényeg az, hogy a magára hagyott ütköző önműködőlég foglalja el azt a kívánt helyzetét, melyben a görgős horgok haladását a tilos irányban megakadályozza. A görgős horgoknak a futó-35 sínre való feltolása, leszedése és általában az ütközési helven való átvezetése szükségtelenné teszi az ütköző leszerelését. A mellékelt ábrák a találmány példaképein kivitelét mutatják. 40 Az 1., 2. és 3. ábrákban a (b) futósín végén (e.]) köralakú és (c2

) körívalakú nyílás van. Az (a) ütközőgyűrű a (Cj) nyílásba akasztva a (c2

) pályán kilenghet. A (d) jelű görgős horognak a futó- 45 fin re való f eltolásakor az ütközőgyűrű (a2

)

helyzetbe kileng, majd önsúlya következtében önműködőlég ismét függélyes (aj) szélső helyzetébe kerül, melyben a görgős horognak a futósínről való 50 lefutását megakadályozza. A görgős horognak a futósínről való leszedésére, illetve az ütközési helyen való áttolására a lengő ütközőgyűrűt (aa

) vízszintes szélső helyzetébe kel! hozni. 55 A. 4. és 5. ábrákban az (e) futósínbe (í) függélyes pálya van vágva, melyben a kettős-gömb-alakú (g) ütköző feltolható, alsó helyzetében pedig a görgős horognak ez esetben mindkét irányban 60 útját állja. Felső helyzetében ezzel szemben az utat mindkét irányban szabaddá teszi. A 6. és 7. ábrákban a (h) lengő ütközőkar (u) alakú és az önsúly okozta alsó, 65 nyugalmi helyzetében az (i) futósín alsó peremére támaszkodva azoros hatást éri el, mint az. 1., 2. és 3. ábrák lengethető ütköző gyűrűje. A 8., 9. és 10. ábrákban a négyszög- 70 alakú, alulfelmetszett (j) futósínbe akasz-