121789. lajstromszámú szabadalom • Rugóbetét párnákhoz, matracokhoz és másefélékhez

Megjelent 1939. évi október hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI CSfJE SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121789. SZÁM. VIlI/£ (XVI/a.) OSZTÁLY. — O. 8628. ALAPSZÁM. Rugóbetét párnákhoz, matracokhoz és másefélékhez. Gruber Lajosné magánzó, Rákospalota. A bejelentés napja 1938. évi április hó 13-ika. Párnákhoz, matracokhoz és hasonlók­hoz használt rugóbetéteknél az összes rugót egyetlen drótszálból lehet készí­teni úgy, hogy a szomszédos rugók me-5 netei egymásba kapcsolódnak, vagy pe­dig készülhetnek az egyes rugók külön drótszálakból, melyek azután egymás­hoz vannak kötve. Mindkét megoldás­nak az a hátránya, hogy az egyes rugók 10 meneteiből nem kerül a betét felső és alsó síkjába egy-egy teljes kört alkotó és egymásba kapcsolódó drótrész s ennek folytán a betét felső és alsó felületén a rugómenetek között nagyobb üregek ke-15 letkeznek, amit töltőanyaggal, pl. ló­szőrrel kell kitölteni. Ennek a töltő­anyagnak alkalmazása a betétek elő­állítási költséget erősen növeli. Ott, ahol a betét rugói külön drótszálakból készül-20 nek, még külön hátrányt okoz a drót­szálak végeinek egymáshoz kötése, mint­hogy az egymáshoz kötés a drótvégek vissza haj lit ás aval és egymásbaakasztásá­val történik és ezeK a visszahajlított ré­•25 szék rendesen kiszúrják a betét huzatát. Mind e hátrányok kiküszöbölődnek a találmánynál. Ennek lényege az, hogy a meneteikkel egymásba kapcsolódó rugó­kat .alkotó, különálló drótszálak mind-80 két végének a betét külső síkjától be­felé nyúló akasztófüle van, melyek a szomszédos rugó mentén vannak át­bujtatva és azután a saját drótszáluk­ból alkotott rugó legfelső, illetve legalsó 85 menetébe vannak akasztva, úgy, hogy e két rugómenetet egy-egy köridommá zárják. A találmány, a csatolt rajzon, példa­képen felvett kiviteli alakjában van fel­tüntetve éspedig az 40 1. ábra a rugóbetét egy részének felül­nézete, a 2. ábra ugyané betétrész oldalnézete és a betét tartókeretének metszete, a 3—4. ábrák pedig részletrajzok. 45 A rajzon (a, b, c, d, e, f) jelölik a rugó­betét egyes tekercsrugóit, melyek mind külön-külön drótszálakból készülnek és melyek közül a szomszédosaknak me­neteiegymásba kapcsolódnak. Mindegyik 50 rugónak felső és alsó végén egy-egy a betét külső síkjától befelé nyúló (al5 b^ Cj) stb. akasztófüle van. Ez akasztófülek át vannak bujtatva a szomszédos rugó menetén és azután a saját drótszálukból 55 alkotott rugó legfelső^ illetve legalsó me­netébe vannak akasztva. Tehát pl. a (b) rugó (bi) akasztófüle átbújik a szomszé­dos (a) rugó menetén és azután a (b) rugó legfelső., illetve legalsó menetébe van 60 akasztva (3. ábra). Ennekfolytán a rugók legfelső és legalsó menetei köridomokká záródnak. A szomszédos rugóknál ezek a köridomok egymásba kapcsolódnak és ilyínódon a betét alsó és felső oldalán a 65 rugómenetek egy-egy sík felületet alkot­nak. Ebből a sík felületből nem állanak kifelé rugóvégek, melyek a betét huzatát kilyukaszthatnák, minthogy az akasztó­fülek a betét belseje felé nyúlnak. A sík 70 felületek folytán sokkal kevesebb lószőr, stb. töltelékre van szükség és így a betét sokkal olcsóbban állítható elő.

Next

/
Oldalképek
Tartalom