121783. lajstromszámú szabadalom • Eljárás víz- és zsírhatlan, továbbá savaknak, sóknak, lúgoknak és bázisoknak ellenálló agyagedények előállítására

Megjelent J 939. évi október hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI W^S» SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121183. SZÁM. XVII/a. OSZTÁLY. — H. 14333. ALAPSZÁM. Eljárás TÍZ- és zsírhatlan, továbbá savaknak-, sóknak-, lúgoknak és bázisoknak ellenálló agyagedények előállítására. Blei er Sándor üveg--, porcellán-, agyag-edény nagykereskedő, Mezőtúr. A bejelentés napja 1938. évi december hó 22-ike. Az eddig ismeretes eljárások szerint előállított agyagedény hátránya, hogy zsengéit (bisquit) állapotban a vizet és zsira-1 dékot átengedi, lúgos vagy savas anyag 5 hatására felbomlik az edényfal. Ezen hátrányt úgy igyekeztek kiküszöbölni, hogy az edény külsői és belső falát mázzal vonták be. A mázat öntés útján vitték fel. Az engobennel kiegyenlített falat vízben 10 finomra őrölt mázzal leöntötték. Amennyi' folyadékot beivott az edényfal, annyi máz tapadt meg az oldalfalakon. A máz tehát lényegében az elsimított edényfalra felkent nedves pép, melyet 900—1020 G° 15 hőmérsékleten üvegszerű masszává olvasztottak. Ez az elkülönült réteg azonban könnyen reped és rajta keresztül folyadék a falba be- és átszivárog. Jellegzetes eljárás még, az anyaginak zsengéléskor 20 összeolvadó szemcséit savban oxidálták, hogy alacsony hőfokom olvadjon, a nehezen oxidálható szemcséket kiszűrték. Őrlést csak a szemcsék felaprítására a gyors oxidáció érdekében használták. 25 A találmány szerinti eljárás útján előállított és bemázolt agyagedény lúgos, savas, sós stb. anyagok tárolására alkalmas, víz- és zsírhatlan. A találmány lényege az,: hogy az anyagot vízben feláztatjuk, abból a an savat kiközömbösítjük, majd vízzel felhígítva leülepítjük, mikor is három, egymástól élesen elkülönülő réteg keletkezik; a keletkezett három réteget meghatározott arányban, az olvadékony anyag csökken-35 tése nélkül elegyítjük, finom péppé őröl-1 jük, a még esetleg található savat vagy lúgot közömbösítjük, a víz felületén keletkező habot eltávolítjuk és a fölös nedvességet lepároljuk. Az így visszamaradt agyagot korongolás, préselés, vagy öntés 40 útján feldolgozzuk, megmunkáljuk és zsengéljük. Utána a felületnek folyadékokban és enyhe maróanyagban oldódó részét kiáztatjuk. Az így nyert rostszerű felületet, máznál alacsonyabb hőfokon olvadó 45 anyaggal bevonjuk, majd leöntés útján • mázzal kiegyenlítjük és kiégetjük. A kívánt célt azzal érjük el, hogy az agyag savképződésre alkalmas elemeit ismert módon közöimbösítjük, miáltal az 50 agyagot mentesítjük mindazon anyagtól, mely a sav, só, lúg stb. iránti hatékonyságát előidézi; a zsengélésinél összeolvadó anyag mennyiségét a kiszűrés mellőzésével növeljük, zsengéié» után a vízben 55 oldódó anyagok mennyiségét a legszükségesebb mértékre csökkentjük; a felületről minden vízben oldódó és maróhatásra felbomló anyagot eltávolítunk, a keletkező rostos felületre a mázt , bekötőanyaggal! 60 rögzítjük. Ezáltal sűrűbb, egyenletesebb, folyadék iránt érzéketlen, bomlásra nemj hajlamos fal keletkezik, a máz az összekötőanyag révén a falba erőteljesen bekötődik, vékonyrétegű és repedésmentesen 65 fedi be az agyag felületét. ( Az eljárás egy példaképem megoldási módja a következő: Az agyagot vízben; ázlatjuk, áztatás után savtartalmát közöni-1 bösítjük, majd vízzel felhígítjuk és üle-i 70 pítj ük. Körülbelül 6 órai pihenés után há-f rom elütő réteg következik. Ezeket a rété-