121781. lajstromszámú szabadalom • Vezetőkártya
Megjelent 1939. évi október hó 16-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIROSAG SZABADALMI LEIRAS 121781. SZÁM. IX/a/b. OSZTÁLY. — V. 3806. ALAPSZÁM. Vezetőkártya. Volk Alfréd technikus, Hannover. A bejelentés napja 1938. évi december hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi december hó 4-ike. A találmány vezetőkártya táskaalakú függő kartotékokhoz,, amelynél a találóeszközök vezető-csíkok. Vezetőcsíkokkal felszerelt kartotékok 15 már ismeretesek. Az ismert kartotékok egyik fajtájánál a vezető-csíkok síneken mozgathatók, amelyek a kartotékfenék hosszirányában futnak. A vezetőcsíkok megerősítésére a sínek alsó szélükön lyu-10 kasztásokkal, csákozásokkal vagy máseffélékkel vannak ellátva. Ezt a kartotékot úgy lapozzák fel, hogy a csíkot a felső kinyúló fogantyúvégnél fogva előre kihajlítják, mire a mögötte lev|5 kártyák ki-15 vehetők. E kartoték hátránya mindenekelőtt az, hogy az észlelőicsík elbocsátása után viszr szapattan és azt a kártya visszahelyezésénél újból fel kell lapozni. Ez a két kéz^ 20 mozdulat sok erőipazarlást jelent, körülményes és mindkét kezet igénybe veszi. A kártyának újbóli behelyezését az is megnehezíti, hogy a kártyák szétnyitásnál alsói szélükön egymáshoz szorulnak 25 és így az újbóli behelyezést megnehezítik. Az ismert ilyfajta kartotékok másik változatánál a kartotékfenéken lapok vannak pikkelyszerűen egymáson elrendezve!, amelyeknek hátsó- oldalán több, felfelé álló 30 csík van; a kartotékkártyákat e csíkok közé helyezik. Ennél az elrendezésnél a fentebb említett hátrányokon kívül még az a további hátrány is fellép, hogy a behelyezett kártyák tömege a fenéken pik-35 kelyszerűen egymáson fekvő tartólapokra nyomódik, úgyhogy a kártyák elfordítás suknál megszorulnak. A kártyáknak kívánatos módon a vezetőcsíkhoz való hozzásímulása ílykép nem lehetséges, mert a kártyák behelyezése után a osíkfelületek 40 ferdén állnak a kartotékkártyák felületeihez. Végül ismeretesek már oly vezetőcsíkos kartotékok is, amelyeknél a vezetőicsíkok síneken vagy másefféléken hossz- és ha- íö rántirányban mozgathatóan vannak elrendezve. Az ilyfajta elrendezéseknek ez a nagy hátránya, hogy azokat szükségkép fémbő vagy más merev anyagból kell készí- r>o< teni, mert máskép a. lábvégen való tartós megerősítés nemi lehetséges. Az elforgatásnál itt is megszorulások és kúsizó jelenségek lépnek fel, amelyek kemény anyagból készült csíkok alkalmazásánál 55-a behelyezett kártyák alsó szélének rovatékszerű benyomódásaira vezetnek, különösen a könnyű számlalapoknál, amilyieneket általában az átírókönyvelésnél használnak. A vezetőcsíkok azért sem simul- 60-nak a kártyákhoz, mert a harántsínre felhúzott csíkok a kártyák elhelyezése következtében ferde helyzetet vesznek fel. E hátrányokon oly módon iparkodtak segíteni, hogy a csíkokat a forgástengely 65-fölött kissé elcsavarták avégből, hogy felületeik a kártyafelületekkel egybeessenek. Ez a rendszabály azonban általában nem célhoz vezetői, mert a felületek összeegyeztetése csupán meghatározott kártyavastag- 70 ság számításbavételénél lehetséges, ami e rendszabály általános alkalmazását kizárja. Különös hátránya kz ilyfajta kartotékoknak, hogy a csíksorok egyáltalán, nem, vagy csak a kartoték kiürítése után 75 cserélhetők ki. Ez az eset egyébként az