121761. lajstromszámú szabadalom • Eljárás villamos kisütőcsövekhez való rácsok aranyozására

Meyjeleiit lí).'!S). évi október hó 16-ái MAGYAR KIRÍLYI SZABADALMI Bffióslö SZABADALMI LEIRAS 1.21761. SZÁM. Vll/d. (IV/i.) OSZTÁLY. — J. 3.934. ALAPSZÁM. Eljárás villamos kisütó'csó'vekhez való rácsok aranyozására. Egyesült Izzólámpa, és Villamossági R. T. cég-, Újpest. A bejelentés napja 1938 évi május hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi május hó 15-ike. A találmány eljárás villamos kisüLőcsö. vekhez, főleg rádiócélokra használatos elektroncsövekhez vagy thyratronokhoz való rácsok aranyozására és célja oly rál csók előállítása, melyek úgy rácsemiszsziótól, mint az eddig használatos aranyozott rácsok hátrányaitól mentesek. Aranyozott rácsokat kisütiŐcsövekben a rácsemisszió meggátlására már eddig is 10 használtak és ezek előállításakor a rendszerint molibdénből vagy wolframból, esetleg nikkelből, készült rácsdrótra az aranyat galvanikus úton vitték fel. Az ilyen rácsoknál azonban azt tapasztaltuk, 15 hogy a felvitt aranyréteg egyrészt nem elég tömör és így gázokat tart okkludálva, melyek a cső üzeme szempontjából károsak, másrészt pedig azt, hogy hosszabb üzemidő után még ilyen rácsoknál is volt •>() némi rácsemisszió észlelhető, ha az aranyréteg nem volt meglehetős vastag és így aránylag költséges. Azt találtuk, hogy mindeme hátrányokat kiküszöbölhetjük, ha a rácsokat úgy 25 aranyozzuk, hogy az arany bevonatot elektroiytikusan egymásután több rétegben visszük fel és a rácsot minden egyes ilyen réteg felvitele után, oxidálódást meggátló környezetben, azaz akár vákuumban, akár •V pedig, célszerűbben semleges vagy redukáló gázatmoszférában, hőkezelésnek vetjük alá, melyet előnyösen a felvitt fém olvadáspontja alatti, de a vörösizzásét meghaladó hőmérsékletén foganatosítunk. S5 Ezzel az. eljárással ugyanis igen tömör, gázzárványoktól mentes és folytonos bevonatot kaphatunk, mely tartós üzemben is rácsemissziómentes rácsokat eredméiwez, annak ellenére, hogy a bevonat teljes vastagsága az eddig használatossal 40 egyenlő, sőt csekélyebb is lehet. Ennek magyarázata valószínűleg az, hogy a hőkezelés az okkludált gázok kiűzésén kívül a rendszerint pikkelyeshez, hasonló szerkezetű bevonatot egyenletesebb, sima fe- 45 lületűvé alakítja át, valamint az, hogy minden egyes hőkezelésnél az aJzat fémének, teíiát az első hőkezelésnél a magfémnek, a felvitt rétegbe való bediffun-, dálása és azzal bizonyos mértékben való 50 ötvöződése megy végbe. Minthogy pedig az alzat anyaga a magfémből minden további réteg alatt már jóval kevesebbet tartalmaz, több réteg felvitele esetén elérhető, hogy a legfelső réteg gyakorlati- 55 lag már teljesen magíémuienles lesz és a rácsnak a csőben kigázosítás céljából való hőkezelése után, sőt a cső tartós, üzeme folyamán is, magfémmentes marad., Fentiekből nyilvánvaló, hogy a talál- 60 many szerinti eljárással elért előnyök nemi csak tiszta aranyrétegek, hanem más alkalmas rétegek, pl. aranynak más fémmel való ötvözetei, vagy más nemesfémek, felvitele esetén is elérhetők, miért is a 65 jelen leírásban és igénypontjában «aranyozás» alatt általánosságban a rácsemisszió; meggátlására alkalmas bármely fémbevonat felvitele értendő. ! Példa: 70 Molidéndrótből készült csavarvonalalakú rácsot galvanikusan aranyréteggel vonunk be. 2—8 mg aranynak a drőiielülct négyzetcentiméierére való felvitele útján, majd