121680. lajstromszámú szabadalom • Villamos gőzvasaló

Megjelent 1939. évi október hó 2-án. MAGIAK KIRÁLYI SZABADALMI BIEÓSÍÖ SZABADALMI LEIRAS 121680. SZÁM. Vll/i. (I/a.) OSZTÁLY. — M. 5209. ALAPSZÁM. Villamos gőzvasaló. Engler Róbert gyáros, Gelseiikirchen (Németország). A bejelentés napja 1938. évi január hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi január hó 21-ike. A találmány a villamos gó'zvasalók körébe tartozik. Már eddig is ismereteseik voltak olyan gőzvasalók, melyeknél a villamos fűtésű vasalólaphoz víztartály tar-5 tozott. E tartály egyúttal a vasaló külső alakját szabta meg. E vasalóknál a tulajdonképeni fűtőlap és a dugás zpeckek közötti villamos csatlakoztató vezetékeket a csatlakozató dugasz vezetőhüvelyében, kí-10 vül, a vasaló hátfalán helyezték el. Ezeknek az ismert vasalóknak súlyos hátrányaik voltak, amelyek kiküszöbölése a találmány egyik feladata. így pl. az ismert vasalókkal csak nedves vasalást lehetett 15 végezni, mert mihelyt vízhiány következett be és a gőz többé nem tudott elillanni, a hő oly fokozott mértékben sugárzott a fogantyú felé, hogy ez elszenesedett, sőt meg is gyulladt. Ilyen hőfejlődés mellett 20 természetesen a vasalást is be kellett szüntetni, A kívülre helyezett csatlakoztató vezetékekhez nedvesség juthatott, ami elég gyakran rövidzárlatot okozott. Mindezeket a hátrányokat a találmány 25 szerint aként hárítjuk el, hogy a víztartályt tőle bizonyos távolságban fekvő a vasaló külső alakját megszabó süveggel fedjük le és az így keletkezett üregbe szigetelő anyagot, pl. aszbesztet helyezünk. 30 Ez a kialakítás lehetővé teszi azt, hogy a vasalót akár nedves, akár száraz vasaláshoz használjuk, mert most már nem áll fenn annak a veszélye, hogy a hő a vasaló fogantyúja felé túl erősen kisugár-85 zik. Másrészt a vasaló ilyen kialakítása folytán a fűtőlappal fejlesztett hő erősebben a vasalólap felé Összpontosul és így jobb vasalást eredményez. Az új vasalónál, melynél a vezetőhüvelyt a csatlakoztató dugasz számára a külső süvegen erősítjük *o meg, a víztartály és a külső süveg alakja egymáshoz igazodik, a víztartály és a süveg hátfalai között azonban a süveggel határolt, nagyobb szabad tér van a fűtőlaphoz haladó áramvezeték térbelileg vé„ 45 dett, fedett elhelyezésére, aholis a huzalt a víztartály és a süveg hátfalai között egyszerű módon, jól szigetelhetjük, úgy* hogy a csatlakoztató vezetékekhez nedves^ ség egyáltalán nem juthat. Magában a va- 50 salólapban rajta eloszlott több gőzkivezető nyílás van, úgyhogy a kívánt nedves vasalást minden körülmények között minP dig biztosan elvégezhetjük. A gőz elosztása; a vasalólapban kialakított hozzávezető 55 helyről történik, melytől a gőzt a vasalólap mélyedéseibe, illetve hornyaiba fektetett csövecskék révén — melyeket a fűtőlap felé hőszigetelő anyaggál fedünk le — a vasalólap többi gőzkivezető nyílásához ve^ 60 zetjük. Azokat a helyeket, amelyeknél a, gőz a vezetékekből a vasalólapba áramlik át, úgy tömítjük el, hogy a gőz nem juthat a villamos fűtőlaphoz. A gőzt a víztartályból vízzsákos csövecskén át vezetjük el, 65 melyet úgy helyezünk el a víztartályban, hogy a vízzsák a víz felszíne fölött a tue lajdonképeni gpz'érben legyen, úgyhogy a vízzsákban összegyülemlő vízcseppecskék biztosan ismét elpárolognak. Az ismert va- 70 salóknál a vízzsák a vízben volt és így a vízzsákba összegyűlt vízcseppek csak tö-i kéletlenül párologtak el, miért is a vasalóilapból meglehetős gyakran víz is folyt ki és az érzékenyebb vasalandó holmikban 75 kárt tett.