121673. lajstromszámú szabadalom • Rádióvevőkészülék önműködő erősítőszabályozással

Megjelent 1939. évi október íió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 121673. SZÁM. VII/J. OSZTÁLY. H. 749S. ALAPSZÁM. Rádióvevó'készülék önműködő erősítés-szabályozással. Radio Corporation of America cég", New-York, mint Koch Winíield H.? Merchant vi lie, N. J.-i lakos jog-utódja. A bejelentés napja 1938. évi június hó 28-ika. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1937. évi június hó 30-ika. A találmány rádióvevőkészülék az erősítési foknak a felfogott rezgések erősségétől függő, önműködő szabályozásával. 5 Ismeretes, hogy az önműködő erősítés szabályozást (gain control) rádióvevőkészülékeknél úgy eszközlik, hogy az egymásután következő csövek erősítési fokát csökkenő mértékben befolyásolják, [0 amennyiben az első nagyfrekvenciájú erősítőcsőhöz aránylag nagy szabályozófeszültséget és az utána következő csövekhez egyre kisebb szabályozófeszültségeket vezetnek. A szabályozófeszültség 15 tehát mind kisebb lesz, aszerint, amint az illető csőhöz vezetett erősítendő feszültség nagyobb. Ennek a rendszabálynak az a célja, hogy az első nagyfrekvenciájú erősítőt követő csövek túlvezér-20 lését erős jelek vételekor megakadályozza. Ennek az ismert szabályozási módnak az a hátránya, hogy a csőzörejek az első csőnek már kis jelerősségénél is tekintélyes mértékben csökkentett erősítési 25 foka folytán erősen előtérbe lépnek. A jelfeszültségnek a csőzörejfeszültséghez való aránya ennélfogva gyenge jelek vételekor igen kedvezőtlen. A találmány célja ennek, a hátrány-30 nak kiküszöbölése. E célból a találmány értelmében a szabályozás úgy történik, hogy a szabályozás kis jelerősségnéí főkép az utolsó szabályozott fokozatokra, nagy jelerősségnél pedig főkép az előző 35 fokozatokra hat. A találmányt a rajz kapcsán részletezzük; a rajz a találmány néhány kiviteli példáját ábrázolja. Az 1. ábrán szuperheterodin vevőkészülék látható, amelynél az (A) an- 40 tennával felfogott rezgések az első nagyfrekvenciájú körön, az (1) nagyfrekvenciájú erősítőn és a második (5) nagyfrekvenciájú körön át a (2) ke verőcsőhöz jutnak. Az oszcillátor-rezgőkört (7) í5 jelzi. Az oszcillátor-rezgőkör (7') hangolókondenzátora az (5) és (6) nagyfrekvenciájú körök hangolókondenzátoraival mechanikus kapcsolatban van, amint a (8) szaggatott vonal jelzi. A (2) ke verőcső 50 kimenőfeszültségét az első (9, 10) középfrekvenciájú sávszűrőn, az első (3) középfrekvenciájú erősítőcsövön, a második (11, 12) sávszűrőn, a második középfrekvenciájú (4) erősítőcsövön és a har- 55 iriadik (13, 14) sávszűrőn át a rajzon nem ábrázolt második detektorhoz vezetjük. Mindegyik (1, 3) és (4) erősítőcső katódavezetékébe megfelelő vezérlőrács- 60 előfeszültség előállítására egy-egy ellenállás van bekapcsolva. Ezeket az ellenállásokat a rajzon (15, 16) és (17) jelzi. A (15) ellenállás a (16) ellenállásnál nagyobb és a (17) ellenállásnak van a leg- 65 kisebb értéke. A különböző csövekhez szükséges egyenfeszültségeket a táplálóforrással párhuzamosan kapcsolt (P) feszültségosztóból vesszük. A hangerő-szabályozó feszültséget a 70 (18) egyenirányító állítja elő, amelynek (19) kimenőellenállása van. A (14) kör-