121636. lajstromszámú szabadalom • Szánszerkezet átírókönyveléshez vagy befogókészülékekhez

Megjelent 1939. évi október hó 2-án. MAGYAR KIRÁLYI Wttalk SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131636. SZÁM. IX/a/b. (IX/e.) OSZTÁLY. — 11. 7632. ALAPSZÁM. Szánszerkezet átírókönyveléshez való befogókészülékekhez. Renkey és Társai K. F. T. cége, Budapest. A bejelentés napja 1939. évi január hó 7-ike. Az átírókönyveléseknél használt befogókészülékek feladata mindig az, hogy valamely, hosszabb használati idő tartamára rögzítendő könyveién alaplapot 5 (pl. naplólapot) a rövidebb időközönként, esetleg tételenként cserélendő tétellapokkal (pl. kontólapokkal, gyüjtőlapokkal stb.) a kívánt rovat-egyezés állapotába hozzanak, illetve hogy az utóbbiakat 10 ebből a célból a könyvelési alaplap alatt vagy fölött, gyorsan és könnyedén foganatosítható biztonsággal rögzítsék vagy felszabadítsák. A könyvelési alaplap leszorítására rendszerint a készülék alap-15 lemezén csukló pántszer űen fel- és lebillenthető alkatrészt (alapsínt), a tétellapok leszorítására pedig az utóbbira ugyancsak fel- és lebillenthetően felszerelt alkatrészt (segédsínt vagy segéd•>0 síneket) vagy pedig pl. az alapsínen, segédsínen vagy más vezetéken csúsztatható szánszerkezetet alkalmaztak, mely a tétellapnak a szóbanforgó fedőhelyzetbe való könnyű és célszerű beállítását 25 tette lehetővé. A szánszerkezetek különböző megoldásokban váltak ismeretesekké; nevezetesen alkalmaztak olyan szánokat, melyeknél a tétellapot a szán helytálló alsó lemeze és rugóval vagy 30 kényszernyomással lefelé szorítható felső lemeze közé fogták be, továbbá alkalmaztak oly megoldást is, mely szerint a tétellapok szélén lyukakat, a szán alsó lemezén pedig peckeket alkalmaztak, 35 melyekre a tétellapot felülről helyezték. Utóbbi esetben nem volt szükség a tétellap erőteljes leszorítására, hanem a tétellapnak a peckektől való leemelkedése ellen elegendő volt a tétellapot riígónélküli, azaz, csak saját súlyánál fogva 40 lebillenő felső lemezzel lefogni. A tétellapokat egyébként a készüléknek akár jobb-, akár baloldalán szokásos befogni és e tekintetben, valamint ilyen vagy amolyan, említett szánszerkezetnek, illet- 45 ve az alapsínen vagy más vezetéken csúsztatható szánoknak alkalmazása tekintetében a legkülönbözőbb kombinációk lehetségesek. Mindegyik esetben természetesen gon- 50 doskodni kellett arról, hogy a tétellapokkal együtt tovacsúsztatott szán a kívánt, beállított helyzetben valamilyen módon (átmenetileg) fogvatartassék. Erre a célra eddigelé oldható szorító- 55 csavarokat vagy szorítórugót alkalmaztak. Előbbi esetben a szánt a vezetékén . (alapsínen vagy külön sínen) egy vagy több csavar lecsavarásával rögzítették, illetve azok kicsavarásával a tovacsúsz- 60 tatáshoz felszabadították. Ez a megoldás kényelmetlen és időtrabló kezeléssel járt, mert a tétellapokat meglehetősen gyakran kell cserélni és beállítani. A másik említett megoldásnál a szán hátoldalára 65 többé-kevésbé hosszú lemezrugót szereltek, mely állandóan a szán vezetékéhez szorult és így a szán bármely helyzetét biztosította, azonban a szánnak szándékolt tovacsúsztatásához természetesen 70 előbb az odaszoruló rugó súrlódását kellett legyőzni, tehát bizonyos erőt kellett kifejteni. Ez az erőkifejtés természetesen kisebb volt, ha gyengébb rugót alkalmaztak; ekkor azonban a szán, bármily 75 okból, könnyen eltolódhatott és így fogva-