121591. lajstromszámú szabadalom • Eljárás és berendezés cellulozarostok kinyerésére növényi anyagokból

Megjelent 1939. évi október hó 2-án. MAGYAK KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121591. SZÁM. IV/h/l. OSZTÁLY. — I\ 9098. ALAPSZÁM. Eljárás és berendezés cellulózarostok kinyerésére növényi anyagokból. Pomilio Corporation Limited cég, London, mint Pomilio Umberto mérnök, római lakós jogutóda. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 6-ika. A találmány eljárás és készülék cellu­lózarostok kinyerésére növényi anyagok­ból. A találmány célja egyrészt finom papiros és másrészt kéregpapiros és ehhez 5 hasonló termékek előállítására való cellu­lózarostok kitermelése. A növényi anya­gokban jelenlévő cellulózarostok gyakran fás vagy lignines anyagokba vannak be­ágyazva, melyek viaszokkal, gyantákkal, 10 pektinnel, nyálkás és fehéxjeszerű anya­gokkal vannak inkrusztálva és szervet­len vegyületeket (pl. sziliciumvegyülete­ket) is tartalmaznak. A növényi részeket a fentemlített anyagoknak a cellulóza-15 rostokból való kioldása végett alkáliák­kal és klórral már kezelték. Az alkáliák az inkrusztáló anyagok lényeges részét eltávolítják, míg a klór a lignines vagy fás anyagokkal reagál. A használatos 20 alkálioldat töménysége aránylag nagy volt; annak töménysége 10%-ig vagy még annál nagyobbra is emelkedett és a klórt higítatlan állapotban használták. Az effajta rostokból előállított papíros 25 nyers, kemény és törékeny volt. Ugy találtuk, hogy többek között az a hőmérséklet, melyen a fentemlített alkálikus reakciót foganatosítjuk, a ka­pott rost fizikai tulajdonságait befolyá-80 solja és hogy a magas hőmérsékleten le­folytatott kezelés a rostokra károsan hat. Ha a rostot pl. 150 C° fölötti hőfokon kezeljük, az a hőmérséklet növekedésé­vel fokozottan nagymértékben szenved. 35 Minthogy a végbemenő reakciók exoter­mek, könnyen áll elő magas hőmérséklet. A találmány értelmében a növényi anyagokból cellulózarostoknak alkáli és klór kezelésével való kinyerését az jel­lemzi, hogy az anyagot alkáliával 80-— 40> 150 C° között, majd klórral 65 C°-ot meg nem haladó hőmérsékleten kezeljük és közvetlenül a klórkezelés után az anya­got vízbe merítjük. Mivel a reakciók exotermek, az előálló hőmérséklet többek 45 között a reakció gyorsaságának a le­folyásától és attól függ, hogy a kelet­kezett hot a reakciós anyag tömege és a reakciós tartály fala mily gyorsan ve­zeti el. Az alkálikus kezelésnél fellépő 50-reakció sebessége függ az adott mennyi­ségű anyaghoz felhasznált alkáli mennyi­ségétől, valamint annak töménységétől. A reakciót lényegileg légköri nyomá­son 80—100 C°-on foganatosítjuk, ha 55 nyersanyagként búza, rozs, árpa, rizs vagy egyéb szemes anyagok szalmáit vagy kender-, kukorica-, gyapot-, len­szárakat, vagy pedig sisal, pl. formium, tenax, bagasse-szárait, vagy különböző 60-füveket, mint eszpartofüvet, kócmaradé­kokat és a textilanyagok feldolgozásánál maradó hulladékanyagokat használunk. Ezeket az anyagokat a továbbiakban szárrészeknek nevezzük. 65 Ha a cellulózarostokat fából vagy egyéb nagy lignin-tartalmú anyagokból nyerjük ki, az alkálireakciót nyomás alatt 100—150 C°-on zárt edényben, a klórreakciót pedig nyitott edényben fo- 70. ganatosítjuk. A találmány szerinti eljárás egyik

Next

/
Oldalképek
Tartalom