121567. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyomó fémfelületek, főleg kelmenyomáshoz való mélynyomó rézhengerek maratásához

Megjelent 1939. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121567. SZÁM. XIY/e. OSZTÁLY. — L. 7711. ALAPSZÁM. Eljárás nyomó fémfelületek, főleg kelmenyomáshoz való mélynyomó rézhengerek maratásához. Langfoeiii-Pfaiihauser-Werke AktiengeseJIsohaft, Leipzig". A bejelentés napja 1938. évi november hó 5-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi november hó 12-ike. A találmány nyomó fémfelületek, főleg kelmenyomáshoz való mélynyomó rézhengerek maratásánál alkalmazandó eljárás és célja a tulajdonképeni maratást 5 megelőző műveleteket, nevezetesen a marási sablonok készítéséit leegyszerűsbíteni és megrövidíteni, hogy tiszta, éles marási rajzot kapjunk és főleg az elektrolitos maratást az ismeretes kartonnyomó rézao hengereknél is lehetővé tenni. Rézből való nyomólemezek vagy hengereik elektrolitos maratása rendszerint olyan savanyú vizes oldatokban történik, amelyek a legtöbb, a marási ábra, elő-15 hívása után marási sablonként használt fedőréteget is megtámadják. Vannak ugyan savnak aránylag ellenálló fedőrétegek, de ezek csak igen kevéssé fényérzékenyek, úgyhogy többórás megvilágító tást igényelnek és nem adnak éles marási rajzot. Ezzel szemben a találmány olyan eljárás, mely két réteggel dolgozik s ezek közül aa alsó, tulajdonképeni fedőréteg nem 25 fényérzékeny, de saválló, a fe&lő réteg pedig erősen fényérzékeny, anélkül, hogy a saválilóságra tekintettel! kellene lenni. Az eddig ismeretes kétréteg-elijárások súlyos hátrányokkal járnak, melyek a kö-30 zönségesen fedőrétegként használatos aszfaltra vezetendők vissza. A találmány szerint a tulajdonképeni fedőalap borostyánkőlakkból vagy kopállakkbói1

vagy hasonló, hígfolyós olajban, pl. kőolaj és paraffinolaj keverékében jól oldódó lakkból áll. Ezek a lakkok tehát nem tartalmaznak aszfaltot és az eliektrolites maratásnál tekintetbe jövő savaknak is ellenállának. Részleteiben a találmány foganatosítá- 40 slánál úgy járunk el, hogy a nyoimófémre először a saválló fedőréteget visszük fel, mely kiváltkópen borostyánkő- vagy kopállakból áll. Erre erősen fényérzékeny réteget viszünk fel, mely pl. vízben old- 45 ható albumin és aluminiumbikromátmasszából áll. A marási ábrát azután rövid, kb. 10—20 perces megvilágítással először a felső fényérzékeny rétegben állítjuk elő. Megvilágítás után ezt a réteget 50 vízzel kimossuk, amikor az enyvréteg összes megvilágítatlan részei oldatba mennek, úgyhogy a megvilágítatlan helyeken az alsó saválló réteg feltárul. Ez az alsó réteg, mely a találmány szerint 55 kiváltkép borostyánkő- vagy kopállákból áll, hígfolyós olajban, pl. kőolaj és paraffinolaj keverékében oldható, mely a felső fényérzékeny réteget semmiképpen nem támadja meg. Eszerint a marási ®ab- 60 Ionok további előhívása ilyen olajokkal való kezeléssel történik. Ekkor az enyvrétegnek megvilágított, olajban nem oldható részei az alatta fekvő lakkréteget valamennyi megvilágított helyen herme- 65 tikusan elzárják, úgyhogy az ollaj a lakkot esak a megvilágítatlan helyeken oldja fel s ezeken tárja fel a nyomófémeit. A borostyánkőlakknak és a kopállaknak aránylag híg-folyós olajokban való jó old- 70 hatósága folytán így rövid kezelés után éles körvonalú saválló sablont kapunk a tulajdonképpeni marató-művelethez. Ez a sablon minden további nélkül lehetővé