121522. lajstromszámú szabadalom • Iránykezelő berendezés elnyomott vízszintes polarizációval

Megjelent 1939. évi szeptember hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121522. SZÁM. VH/d. (Vll/j.) OSZTÁLY. — L. 7604. ALAPSZÁM. Iránykeresőberendezés elnyomott vízszintes polarizációval. C. Lorenz Aktiengesellschaft gyári cég, Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1938. évi július hó 6-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi július hó 10-ike. A találmány olyan magában véve ismeretes iránykeresőiberendtezések különleges kialakítása, melyek egyes sugárzóik nagyobb számával', vagy összetett antenna-5 rendszerekkel: dolgoznak, melyek meghatározott ponton egymással: egyesítve vannak, hogy energiájuk egymással: összehasonlíttassék. Kitűnt', hogy ilyen berendezés éknél ki-10 fogást a tan irányzás nem mindig lehetséges, mert különösen nehéz a vízszintes polarizációt elnyomni. Az itt tekintetbe veendő antennaberendezések közül a tegismeretesebb az úgv-15 nevezett Adcockantenna. Lényegében négy függgöliegps sugárzóból áll', melyek négyszög sarka;iban vannak elrendezve. A sugárzók vagy félanteji'nák és együtt dolgoz nak a földdel (az úgynevezett U-Adoock-20 berendezések), vagy egészek, melyek a földtől elválasztott antennák (az úgynevezett H-Adoock-berendezések;. A vízszintes polarizáció elnyomására a rezgő antennát aiz összekötőveze ték felé 25 kiegyenlítjük', hogy az antennától és a főidalakzattól folyó áramokat egymáshoz képest kiegyenlítsük. E kiegyenlítést az ismeretes berendezésekben kondenzátor segélyével végezzük. Ez azonban csak akkor 50 lehetséges', míg az antennahossz a hullámhosszhoz képest kicsi, mert csak ebben az esetben hat az antenna túlnyomóan kapacitíve. Ha azonban olyan antennahosszakat használunk, melyek a használt hullám!5 hossz naigyságreiidjétö! eltérnek', pl. e hullámhosszak egy negyedét, miint a milyeneket, pl. rövjjdhullámúantennáknál használunk, akkor az antenna viselkedése már nem túlnyomóan kapacitív, hanem azonkívül induktív és ohmikus összetevő lép 40 fel. Ez esetben a találmány szerint a kiegyenlítést pótlókaposolással végezzük, meliy a|Z antenna összefoglalt ellenállását utánozza;. E pótló kapcsolás sorbakapcsolt 45 vagy párhuzamosan kapcsolt változtatható kapacitív, induktív és ohmikus ellenállásokból áll. A találmány a rajzon feltüntetett példa aliapján van ismertetve. Az 50 1. ábra ismeretes berendezés kapcsolási rajza. A 2—4. ábra a találmány szerinti berendezés egy-egy példájának kapcsolási: vázlata. Az egyszerűség m;i;att e rajzokban a 55 szokásos négy antennának cs,ak egyike van féltüntetve. Az 1. ábra szerint az antenna túlnyomóan kapacitíve hat. A kiegyenlítést a (C) kondenzátor segélyével végezzük. Az 60 (A) antenna az átvivő (L) priinértekérésén át, méllyel az antenna az energiavezetékhez csatlakozik és a (C) kiegyenlítőkondenzátoron át az (E) ellensúllyal van összekötve. A vevőnek vagy az adónak az 65. antennával, való csatolására az átvivő szeknndértekercse és az (F) összekötővezeték való. Az átvivő és a (C) kondenzátor a (G) árnyékotóházíbain van elhelyezve, mely az (F) vezeték árnyékolásáváL van össze- 70 kötve. A 2. ábrán az az eset van feltüntetve', amikor az antennahossz a használt hullámhossz nagyságrendjében fekszik és ezzel az antennaelienállásnaik kapacitív, in- 75 duktív és ohmikus összetevője van. Itt