121484. lajstromszámú szabadalom • Lámpaburkolat és eljárás annak előállítására

Megjelent 1939. évi szeptemberfthó 15-én. MAGYAR KIRÁLYT SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121484. szám vil/h. OSZTÁLY. W. 6771. ALAPSZÁM. Lámpaburkolat és eljárás annak előállítására. Weinsteiu Leopold kereskedő, London. II. Pótszabadalom a 108355. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1937. évi október hó 16-ika. A találmány a 108355. számú törzsszabadalom 1. és 2. igénypontja szerinti, reflektort alkotó felsőrészből és két vagy több, a fényt szétszóró felületet tartalmazó alsóf> részből álló Jámpabiuikoilat változata, illetve továbbképése, valamint eljárás ennek a burkolatnak előállítására. A találmány szerinti lámpaburkolatnak előnyös sajátsága, hogy a törzsszabada-H) lom szerint a fény szétszóró,sára különállóan alkalmazott testeket feleslegessé teszi és hogy azonkívül a fény szétszórásához saját, külön testeket nem tartalmazó lámpaburkolatoktól eltérően, nem kevésbé 15 káprázatmentes és nem kisebb fényhatásfokú, mint a törzsszabadálom szerinti burkolat. A törzsszabadalomban leírt fajtájú lámpaburkolatoknál javasolták már a fény szétszórására különállóan allkal-20 mázott gyűrűk elhagyását és magának az alsórésznek az alkalmazott függélyes felületek körzetéhen a fényt szétszóró alakban való készítését. A javasolt lámpaburkolatok azonban, amennyiben a fény szét?5 szórására két vagy több felületet alkalmaztak, nem voltak káprázatmentesek, mert a fényt szétszóró, egymással szomszédos felületek között a fénysugarak egy része közvetlenül, azaz visszasugárzás '.0 vagy szétszóródás nélkül juthatott kifelé. Ha viszont arról gondoskodtak, hogy fénysugarak közvetlenül ki nt juthassanak, akkor ez az intézkedés azt vonta maga után, hogy az ennek megfelően ki-5 alakított lámpaburkolatok csak kis fényhatásfokkal rendelkeztek. Kísérletekkel meg lehetett állapítani, hogy az utóbbi íiajtájú lámpaburkolatok elégtelen fényhozama arra volt visszavezethető, hogy a fényforrást a lehető legmagasabbra 40 helyezték és ezért az alsórésznek a fényt szétszóró felületeit egymással összekötő, átlátszó üvegből álló felületeket a kelleténél meredekebben alkalmazták és hogy további következményül a fényt szétszóró, 45 függélyes felületek közötti, aiul átlátszó üveggel határolt terek, mel(yeken át a felülről visszavert fényáram akadálytalanul juthat ki, túlszűkké váltak. A találmány szerint arról gondosko- 50 dunk, hogy a visszavert fénysugarak lehetőleg teljesen akadálytalanul juthassanak ki. A találmány szerinti kialakítás folytán a fényforrást a líehető legmélyebben helyezhetjük el és így elérhetjük, hogy 55 az alsórésznek a fényt szétszóró felületei között lehetőleg széles terek létesültaefc, melyek lehetőleg nagy fénymennyiségeknek akadálytalan kijutását engedik meg. A találmány szerinti lámpaburkolatot 60 mindenekelőtt az jellemzi, h-oig-y a fényforrás a felsőrész alap-síkjával egybeeső és a fényt szétszóró felületek közül a legfelsőnek felső szélét tartalmazó síkban vagy e sík alatt van és hogy a fényt 05 szétszóró felületek közül a legfelső felület, valamint a burkolat felsőrésze és két-két, egymással szomszédos, a fényt szétszóró felület, a fényforrásból tekintve, még sem hagynak hézagot szabadon és 70 így minden káprázást elkerülünk. Az így kialakított burkoliat nemcsak káprázat-