121472. lajstromszámú szabadalom • Katódsugárcsöves berendezés, különösen távolbalátáshoz

Megjelent 1939. évi szeptemberfthó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 131472. SZÁM. Vll/'d. (Vll/j.) OSZTÁLY. — B. 6910. ALAPSZÁM. Katódsugárcsöves, berendezés különösen távolbalátáshoz. Dr. Rogowski Walter tanár, Aachen-Siegrel és Dr. Becker Ferenc Ágoston mérnök, Aachen. A bejelentés napja 1936. évi fobruár hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi február hó 11-ike. Katódsugár csöveknél szokásos a katódból szétszórtan kilépő elektronoknak az összpontosítása. Ha az anód és katód közötti feszültséget állandó értéken tart-5 JUK, akkor az összpontosítás (tekintet nélkül arra, hogy azt mágneses vagy villamos úton érjük el) beállítható valamely meghatározott értékre, melyet a cső üzeme közben nem kell megváltoz-0 tatni. E beállítás elektrosztatikus összpontosítás esetén még akkor is lehetséges, ha az összpontosításhoz szükséges feszültség továbbá az anód és a katód közötti feszültség arányát rögzítjük. Az 5 összpontosításnak állandó arányú értékre való beállítása különösen a leforrasztott csöveknél fontos. Kísérletek azonban azt mutatták, hogy az állandó értékre beállított összpontosí-0 tás nem elég akkor, ha nagy elektronáramerősségekkel dolgozunk. Ennek oka az, hogy az elektronok kölcsönös taszítása szóró lencseként hat, melynek hatása természetesen annál inkább számí-5 tásba jön, minél erősebb a sugár árama, azaz minél erősebb a katódsugár. Ha tehát változó, egyszer erősebb, máskor pedig gyengébb sugár árammal dolgozunk, akkor a felfogó lemezen (fluoreszkáló ) ernyőn) a folt eltorzul, ami a távolbalátásnál nem kívánatos. E nehézségeket e találmány úgy küszöböli ki, hogy az összpontosít £.s erősségét a sugáráram nagyságától teszi fiig> gővé. Ezt úgy érjük el, hogy a bizonyos értékre beállított összpontosításhoz a sugáráram nagyságától függő második összpontosítást adunk hozzá. A találmányt a következőkben példával magyarázzuk meg. A rajz a találmány szerinti elektroncső vázlatos keresztmetszete és az alább megnevezett alkatrészek kapcsolását is magában foglalja. E csőnél a katódot (l)-el, az anódot 45 pedig (2)-vel jelöljük. A cső tartalmazza a (3, 4) és (6) elektródák ismeretes, körrekesz- vagy másként lyukrekesz-rendszerét. E rendszer az (1) katódából kilépő sugarakat összpontosítja és azért 50 elektronoptikai gyűjtőlencsének nevezzük. Egyrészt a (3) és (6) elektróda, másrészt pedig a (4) elektróda között van az ú. n. lencsefeszültség, mely a (8) szabályozható ellenállással az (1) anód és a 55 (2) katód közötti feszültséghez képest határozott arányba hozható. így a (3), (4) és (6) elektródákkal elért összpontosítás független a katódsugártól. Azt az áramforrást, mely a katódsugárnak ger- 60 jesztő feszültséget adja, (9)-el jelöljük. A (3), (4) és (6) elektródákon kívül szerepel még a szintén lyukrekeszrendszerű pótlólagos (5) elektróda. A (7) ellenállás szolgáltatja az (5) elektróda és a 65 (3, 6) elektródák közt mutatkozó feszültséget. Az (5) elektródával elért összpontosítás tehát úgy függ a katódsugártól, hogy az összpontosítás rögtön változik, mihelyt a sugárerőssége változni kezd. 70 Igv a (3, 4, 5, 6) elektronoptikai rendszer