121410. lajstromszámú szabadalom • Eljárás az alkáliklorid elektrolizisnél megmaradó sóoldatok újbóli telítésére

!\Tegi)elent 1939. évi szeptember hó 1-én. MAGYAR KIRÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 121410. SZÁM. IV/H/1. OSZTÁLY. — Jb\ 8251. ALAPSZÁM. Eljárás az alkálikloridelektrolizisnél megmaradó sóoldatok újbóli telítésére. I. G. Farbenindustrie Aktiengresellschaft, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1937. évi december hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 31-ike. Ismeretes, hogy sóoldatok elektrolízisénél a gazdaságosság szempontjából szükséges, hogy az elektrolitoldat sótartalmát lehetőleg magasan tartsuk. Ha az 5 elektrolitban a sókoncentrációt szilárd sónak az adagolásával növeljük, ez a cellák működésében könnyen zavarokra vezet; ez okból a sóban szegény elektrolit-oldatnak, célszerűen egy részét a 10 cellákból kivesszük és sóval való telítés után újból visszavezetjük. E munkamódnál kloralkálioldatok elektrolízisénél, kiváltképen az ismert a ma lgáme Íj ár ás oknál nehézségek adód-15 nak, mert az elektrolizes cellákból vett oldatok klór- és hipoklorittartalmuk miatt erősen korrodáló hatásúak és ezért a vezetékeket és telítőberendezést saválló anyagból kell készíteni. 20 További hátrány, hogy az oldatok telítésére rendszerint nem tiszta alkáliklorid, hanem természetes sók, mint konyhasó vagy szilvin áll rendelkezésre, melyeket majdnem mindig mész- és magnézium-25 sók szennyeznek. E sók az elektrolízisnél, különösen a higanycellában, nagy zavarokat okoznak, amiért a teljes eltávolításuk a sóoldatból kívánatos. E sóknak szokásos kicsapása az újból telített oldatból alkáli-30 hidroxiddal, karbonátokkal stb. nem gazdaságos, mert e kicsapószerek egy részét az oldatban jelenlévő szabad klór megköti és az utóbbi így elvész. Bár ismeretes oly eljárás, melynél a 85 klórveszteségek elkerülése végett a Ca-t és Mg-t NaF-el csapják ki, ennek az eljárásnak gyakorlati kivitele azonban igen nehéznek bizonyult, mert a keletkezett csapadékokat csak igen nehezen lehet az oldattól tökéletesen elkülöníteni és mert 40 éppen a keletkezett fluoridok csekély mennyiségben is az oldatok elektrolízisénél zavarólag hatnak. További hátránya az eddig említett eljárásoknak, hogy az alkálihipokloritból 45 keletkező klorát a sóoldatban mindinkább felszaporodik. Ezért ezideig a klorát dús oldatokat időnként el kellett távolítani. A találmány értelmében ezeket a hát- 50 rányokat akként küszöbölhetjük ki, hogy a cellákból vett elektrolítoldatot telítése előtt tisztítjuk, mégpedig úgy, hogy azt az oldott, szabad klórtól és a hipoklorittól megszabadítjuk. 55 A klór eltávolítását az elektrolitoldatból, célszerűen kifuvatással foganatosítjuk. Mivel azonban a klór egy része oldott alakban van jelen, az elektrolitnek levegővel való kezelésével csak részben távo- 60 lítható el. Az aktív klór maradéka hipoklorit és alklórossav alakjában van jelen. Ha a hipokloritoldathoz legalább annyi savat adunk, hogy az összes alkálihipoklorit alklórossavvá alakuljon és 65 csak ezután fuvatjuk levegővel, akkor az elektrolitból rövid idő múlva az összes klórt eltávolíthatjuk. Kifuvatás helyett a klórt az oldat hevítésével, vagy vákuum alkalmazásával is eltávolíthatjuk és adott 70 esetben visszanyerhetjük. Savként célszerűen sósavat adagolunk, mert ezzel újból alkáliklorid keletkezik, mely az elektrolitben r.em zavar.