121396. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősítők torzításának kompenzálására
Megjelent 1939. évi szeptember hó 312-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÖSÁG SZABADALMI LEIRAS 121396. SZÁM Vll/j. OSZTÁLY. — T. 6148. ALAPSZÁM, Eljárás erősítők torzításának kompenzálására. Telefongyár Részvénytársaság- cég, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi március hó 21-ike. Az erősítők nem lineáris torzításának kompenzálására eddigelé használatos kapcsolások a push-pull és a negatív visszacsatolás. ,5 A push-pull elrendezés, a végerősítőben keletkező torzítást jelentő felhullámokból a páros számúakat egy vele egyenáram szempontjából párhuzamosan, váltóáram részéről sorosan kapcsolt 10 második csővel kiolt. Ezen elrendezés csak részben kompenzálja a torzítást, azonkívül két végerősítőcső alkalmazását teszi szükségessé, minek következtében kisebb kimenő-teljesítményeknél, pl. 15 rádióvevőkészülékeknél, gazdasági okokból nem terjedhetett el. A negatív visszacsatolás (inverse feedback) a végerősítőből kimenő, eltorzított feszültség egy részét ellenfázisban vissza-20 viszi a cső rácsára. Ezáltal egy olyan módon torzított feszültséget erősít fel a végerősítő, amely annak görbe karakterisztikáján visszatcrzul. Hátránya ennek a kapcsolásnak, hogy a visszacsato-25 lás a felhullámokkal együtt az alaphullámot is ugyanolyan mértékben kioltja és így az eredeti kivezérlés elérésére az elóerősítést annyira meg kell növelni, hogy ez egy előeró'sítőfokozat-többletet •iO jelent. A találmány szerinti eljárás és kapcsolás kompenzálja az erősítők nem lineáris torzítását, anélkül, hogy az előző kapcsolások hátrányait feltüntetné. 85 A nem lineáris torzítás egyértelmű az erősítés változásával az amplitúdó függvényében. Ha tehát a végerősítés természetes amplitudófüggőségét sikerül kombinálni az előerősítés oly mesterséges amplitudófüggőségével, hogy a teljes ké- 40 szülék erősítése a végerősítőből kivehető maximális teljesítmény határain belül a kivezérléstől független marad, akkor megszűnik a torzítás. Az 1. ábrán látható vázlatos kapcso- 45 lásban a végerősítőben keletkezett torzítások feszültsége rá van modulálva az első cső rácsára, miáltal e cső erősítése látszólag amplitudófüggővé válik olymódon, hogy a végerősitőcsövön az erő- 50 sítés növekedésének az első csövön erősítéscsökkenés feleljen meg és viszont. A torzfeszültséget olyképpen állítjuk elő, hogy a végerősítőcső rácsáról az (Rj, R2 ) potenciométer segítségével az (R2 ) 55 ellenálláson a még torzítatlan feszültségből annyit veszünk le, amennyi annak a csőnek a rácsán lép fel, amelyre a visszamodulálás történik. Az (R4 , R3 , R2 ) potenciométer segítségével elérhetjük, 60 hogy a kimenő, eltorzított feszültségből az (R3 -fR2 ) ellenállásokra annyi torzítatlan feszültség esik, mint a bemenetnél fellépő (a—b) feszültség. Mivel hogy a végerősítőnek rács- és anódfeszültsége 65 ellenfázisban van, a (P) pontban kioltják egymást az alaphullámok és visszamarad a torzfeszültség. Az 1. ábrán feltüntetett kapcsolás a következőképpen működik: 70 A végerősítőcső rácsát pl. a moduláló váltóáram pozitív félhulláma éri. Az erősítőcsövek torzítása általában elhanyagolható és így e hullám még torzítatlan-
