121377. lajstromszámú szabadalom • Eljárás ón- vagy antimonoxid előállítására

Megjelent 1939. évi szeptember hó 1-én. MAGTAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 13137 7. SZÁM. Xll/d, (IV/h/1.) OSZTÁLY. — M. 10330. ALAPSZÁM. Eljárás ón- vagy antimonoxid előállítására. Dr. Himmelbauer Viktor vegyészmérnök, Wien, mint Jahn Rudolf mérnök, Baden b./Wien, jogutódja. A bejelentés napja 1938. évi április hó 28-ika. Ausztriai elsőbbsége 1937. évi április hó 30-ika. jük ós <a keletkezett teniszül fidgőzöket levegőáramban. elégetjük, nagy tisztaságú 35 és igen finom eloszlású oxidot kaipunk. Az oxidokat ismert módon szűrőberendezésekben fogjuk fel. Példaként ónoxid előállítását ismertetjük. 40 Ha fémónt kénnel összeolvaszt unk, ónszulfürt kapunk. Ez utóbbit 1060 C°-ra hevítve, az maradék nélkül elgőzölög. A nagy hőmérsékletre hevített gőzök a levegő oxigénjében azonnal tiszta fehér 45 oxidporrá égnek el, amellyel igen, kiadósan lehet mázakat zavarosítani. A fémónt csak 2275 C°-nál gőzölögtethetnők el. Ez a hőmérséklet a'zonban túlmagas ahhoz, hogy olcsó tüzelései dolgoz- 50 hassunk. Ha valamely vegyületnek az, elgőzölési hőmérséklete 900 C° alatt fekszik, mint pl. az ónkloridé, amellyé mintegy 150 C°, akkor a vegyületet a levegőáramban nem 55 tudjuk elégetni. Fémoxidokat általában akként állítanak elő, hogy a fémeket hevítik és levegő oxigénjével elégetik. Ha azonban arról van szó, hogy különösen finom eloszlású g fémoxidokat állítsunk elő, miként ez pl. ón, cink vagy antimon stb. oxidjainál egyes meghatározott felhasználási célokra szükséges, akkor a|z egyszerű oxidáció nem elegendő. Cink esetében avégett, hogy 10 különösen oxidport kapjunk, a fémet mintegy 900 C°-on gőzölögte!jük el és csak a fémgőzöket oxidáljuk, Más nehézfémeknél ezt ,a módszert nem alkalmazhatjuk, mivel a nehézfémek forráspontja 15 igen magas. Az eddig használatos, fényívben vagy ellenállásí'űtóssel való elgőzölögtetés túl drága, nehézkes a foganatosítása, továbbá külünleges villamosbereiidezésekre van szükség. 20 Avégett, hogy az ón éis antimon oxidjait egészien finom eloszlásban előállíthassuk, a találmány értelmében a

következőképen járunk el: Az ónt és antimont oly vegyületekké 25 alakítjuk át, melyeknek forráspontja 900 —1250 C° között fekszik. Ón esetében pl. az ónszulfür vegyületet választjuk, szemben a már ismert és 800 C°-on forró ónszíulíiddal, mely utóbbi azért nem al-30 kalmas, mert könnyen diszociál. Antimon esetében a triszulfídot választjuk. Ha a kénből és fémből előállított szulfidokat kemencéiben vagy tégelyben elgőzölögtet-Szabadalmi igénypont: Eljárás ón- vagy antimoinoxid előállítására, melyre jellemző, hogy a kiindulási fémet oly vegyületté, melynek 60 forráspontja 900—1250 C° között fekszik, az ónt kiváltkóper ónszulfiiré, az antimont triszulfiddá alakítjuk és e vegyületek gőzeit levegőáramban oxiddá égetjük el. 65 Pallas nyomda. Budapest.