121221. lajstromszámú szabadalom • Vákuumot tömítő kötés fém- és kerámiai részek között és eljárás előállítására

Megjelent 1939. évi augusztus hó 16-án. MAGYAR KIRÍLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMILEIRAS 131231. SZÁM. V/e/1. OSZTÁLY. — JEJ. 5208. ALAPSZÁM. Vákuumot tömítő kötés fém- és kerámiai részek között és eljárás előállítására. Allgemeine Elektricitáts Gesellschaft Berlin. A bejelentés napja 1938. évi január hó 20-ika. Németországi elsőbbsége 1937. évi január hó 21-ike. Fém- és kerámiai részek közötti vákuumot tömítő kötés előállítására a kerámiai rész felületén jól tapadó fémeket, pl. ezüstöt vagy keményforraszt alkalmaz-5 nak. Effajta megbízható kötéseket a kerámiai résznek és a vele összekötendő fémrésznek egyidejű hevítésével állíthatunk elő, mert ebben az esetben csak kicsi a veszélye annak, hogy a kerámiai 10 rész egyenlőtlen felmelegítés következtében reped. Különösen célszerű, ha a vákuumot tömítő kötést villamos kemencében állítjuk elő. Ekkor azonban a forrasz anyagának bevitele okoz nehézséget. Ezt 15 a találmány értelmében akként küszöböljük ki, hogy a fémrész és a kerámiai rész köbölt hézagot hágj unk, mely ama részén, ahol a forrasztási kötést kívánjuk előállítani szűk, míg e hely fölött akként 20 bővül, hogy a forraszt fel tudja venni. A találmány értelmében a hézag felső bővített részébe, célszerűen a fémrész vájatába, előbb a forraszanyagot helyezzük el. Ezután-a részeket összeillesztjük és a he-25 lyesen beállított helyzetben akként hevítjük, hogy a forrasz a tágabb részből la szűkebb részbe folyik. Különösen célszerűnek bizonyult, ha a forraszanyag menynyiségét akként választjuk meg, hogy az 80 a szűk hézagnak a kitöltésére elegendő legyen és a forraszkészletet tartalmazó bővebb hézag részben esetleg visszamaradó forraszanyag a fémes résszel, továbbá a kerámiai résszel egyidejűleg ne érintkez-35 zék. A forrasztáshoz kiváltképen alkalmas fémeknek, mint pl. az ezüstnek és a !keményforrasznak ugyanis lényegesen nagyobb a hőkiterjedési együtthatójuk, mint az elsősorban számlbajövő kerámiai munkaanyagoknak. A forraszanyag vastagabb rélege kihűlés után a kerámiai részt lényegesen nagyobb mehanikai igénybevételnek teszi ki, mint annak vékonyabb rétege. Ha tehát a forraszitóanyagkeszletet akként választjuk meg, hogy a hézagnak 45 csak a szűk részét tölti ki, ^gyakorlatilag nem 'áll fenn annak a veszéjye, hogy Ia forrasz anyaga által kifejtett erők a kerámiai részt elroncsol jak. A forrasztási helyeknek a vákuum felé 50 fordított oldalán bizonyos esetekben még járulékos tömítést kell alkalmaznunk, hogy a forrasz anyagát a vákuumedény gőz- vagy gáztartalmával szemben védjük. Higanygőzegyenirányílóknál pl. fenn- 55 áll az a veszély, hogy a forrasz anyagát a higanygőzök megtámadják. Ez. ellen tömítőanyagokat, mint pl. aszbesztet alkalmazhatunk. Különösen célszerűnek bizonyul i, hogy e tömítéshez, mellyel szemben 60 a kis nyomáskülönbségek miatt csak aránylag csekély követelményeket támasztunk, olyan munkaanyagot válasszunk, mely mar gasabb hőmérsékleten üveg- vagy emailszerű állapotba megy át. É célból pl. bo- 65 rax és talkum keverékét hasznáíhatjjuk. Abból a célból, hogy a forrasznak eme anyagokkal való szennyeződését elkerüljük, ezeket az anyagokat a forraszanyiag tároló tere fölött, pl. a fém vagy kerá* 70 miai részben kialakított vályúban helyezhetjük el. Hevítéssel azokat megömlie&zt: j;ük, úgyhogy a fém és a kerámiai rész kőzött a fémgőzzel szemben tömítő kötés képződik. 75 A rajz a találmány példakénti kiviljelét