121169. lajstromszámú szabadalom • Önműködő vasúti kocsikapcsoló

Megjelent 1939. évi augnsztus hó t-én. • MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 121169. SZÁM. V/b. OSZTÁLY. — 13981. ALAPSZÁM. Önműködő vasúti kocsikapcsoló. (Jiiioii-Kupplung' A. G. cég", Luxembourg1 . Pótszabadalom a 118460. számú törzsszabadalomhoz. A pótszabadalom bejelentésének napja 1937. évi június hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi augusztus hó 14-ike. A találmány a 118.460. számú törzs­szabadalomban védett önműködő vasúti járműkapcsoló továbbfejlesztésére vonalká­zik. 5 A találmány szerinti járműkapcsolón legalább két, a fejek löketét korlátozó üt­közőfelület úgy van elrendezve, hogy ezek a felületek és a kapcsoló csapjának a vonói­erőt átvivő orrfelülete a kapcsolófej ha.-10 ránürányú középsíkjában és az ütköző­felületek súlypontjai a kapcsolófej liosz­szanti középsíkjáiban, a fej hossztengelyén kivül fekszenek. A találmány szerinti járműkapcsoló 15 egyik'kiviteli alakját a csatolt rajz mutatja, amelyben az 1. ábra egy példakénii kivitel oldalné­zete, a 2. ábra az 1. ábrabeli szerkezet telül-20 nézete és részben metszete, a 3. ábra előlnézeí, a 4. ábra a 2. ábrabeli x—x vonal men­tén képezett metszet. Az 1—3. ábrákban feltüntetett szerke-25 zeinél a kapcsolófejeket (3, 4), illetőleg (3', 4') felületekkel határolt két kiugrás vezeti egymásba. Azok a legnagyobb ma­gassági ós oldaleltérések, amelyek két egy­mással szemben álló fej között még fenn-30 állhatnak, úgy hogy az egymással talál­kozó két fej még egymásba fog, méreteiket tekintve, a (6) és (6') élek hajlásszögének ós hosszának függvényei. A két kiugrás között (7) léc van, melynek elülső, a 85 kapcsotófej (T) hossztengelyére merőlege­sen álló (8) felülete mint ütközőfelület működik és az egymásbáhatoló kapcsoló­fejek löketét határolja. Ugyanerre a célra való a kapcsolófej felső részében kiképe­zett (9) függőleges felület. Ugy a (8), mint 40* a (9) felületek is a kapcsolófej függőleges harániirányú (Q—Q) középsíkján feksze­nek. Ugyanebben a síkban fekszik a (19) kapcsolócsapnak a vonóerőt átvivő (41) felülete. Ugy a (8) felület, mint a (9) felültet, is a kapcsolófej harántirányú (Q—Q) sík­jában úgy vannak elrendezve, hogy azok­nak (Sl), illetőleg (S2) súlypontjai a kap­csolófej hosszirányú függőleges (L—L) kö- 50-1 zépsíkjában, de a kapcsolófej (T) hossz­tengelyén kivül feküsznek (3. ábra). A (8) és (9) felületek nemcsak korlátozzák a kapcsolófejek löketeit, hanem mindket­ten alkalmasak arra, hogy ütközőerőket 55-vigyenek át. Ha a kapcsolót így kívánjuk használni, akkor az űiközőerők átvitelére alkalmas rúddal kell a járműven meg­erősíteni. A (8) és (9) felületeknek a leírt módon 60-való elrendezése a fej nagy terelőképesséi­gét biztosítja, mert a megoldásnál a terelő­képesség növelése végett csak a terelő­szarvak hosszát kell megnövelni, ami érez­hető súlynövekedést nem okoz. Ismeretesek 65-olyan kapcsolófejek, amelyeknél az ütköző­felületek a kapcsolófej kiugrásainak vé­gein, vagyis a kapcsolófejet elölnézetben tekintve, annak külső sarkain vannak el­rendezve. Ha a'z ilyen fejeknél kívánjuk 70>> a ierelőképességeit megnövelni, akkor az üiközőfelületeket szükségképpen messzebb kell az ütközőerők tengelyétől elhelyezni, amivel a nyomatékok karjai megnöveked-

Next

/
Oldalképek
Tartalom