121081. lajstromszámú szabadalom • Berendezés csövek zarándoklépésű hengerműveken való hengerlésénél a zarándokfej kihengerlésére
Megjelent 1939. évi július hó . 15-én . MAGIAK KIRÁLYI ^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 121081. SZÁM xn/e. (V/e/l.) OSZTÁLY. — M. 11329. ALAPSZÁM. Berendezés csővek zarándok-lépésfi hengerműveken való hengerlésénél a zarándok-fej kihengerlésóre. Mannesmannröhren-Werke, Düsseldorf. A bejelentés napja 1938. évi július hó 7-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi július hó 30-ika. Amikor csöveket zarándoklépésű hengerműben ürtges tömbökből kihengerlünk, az üreges tömbnek egy része, az ú. n. „zarándokfej" hengtrelttlen marad. 5 Ez az a rész, amely a tövistartóhoz támaszkodó letolcgyűrűn felfekszik. Minthogy a zarándokftjet általában le kell vágni a csőről, aránylag sok hulladék kelttkezik és ennek a hátránynak az el-10 kerülésére többféle javaslat merült fel a zarándokfej kihengerlésére, de ezek a gyakorlatban nem váltak be. Vagy pontatlan munkamenetet eredményeztek, vagy bonyodalmas szerkezeteket igéig nyeltek. A találmány szerint valamennyi hátrányt kiküszöbölhetjük úgy, hogy az üreges tömb és a letolcgyűrűk közé vékonyfalú, rövid csődarabot rendezünk 20 el támasztógyűrű gyanánt, amelynek átmérője valamivel nagyobb az üreges tömb szabad nyílásánál. Ez a vékonyfalú csődarab az üreges tömbbel való érintkezése folytán felmelegszik. A cső-25 darab és a zarándoktövis között a fentemlített méretezés folytán bizonyos játék van. Ennélfogva a zarándokfej kihengerlésénél, a csődarab bevihető a hengerek közé, minthogy az a hengerek veszé'yez-30 tetése nélkül összeverhető. Ezzel biztosítjuk a kifogástalan, törési veszély nélküli zarándokhengerlést. A csődarab és üreges tömb közötti k's érintkezési felület útját állja nagyobb hőelvezetésnek, 35 úgyhogy az üreges tömb vége kevésbé veszít meleget, mint az egyébként szokásos letológyűrű alkalmazása esetén. Hogy még nagyobb gazdaságosságot érjünk el, a találmány szerint a támasztó gyűrűként szereplő rövid, vékonyfalú 40 csődarabot egy megfelelő átmérőjű, zarándokolt cső farokrészéből készítjük. Tudvalevőleg ezek a faroksészek sohasem kifogástalanok, úgyhogy mindig le kell azokat vágni és hulladékba mennek. 45 így azonban ezek a farokrészek a találmány szerint még újabb ipari felhasználást találnak, anélkül, hogy ez külön költségbe kerülne. A farokrészeket rendszerint meleg fű- 50. része léssel választják el, úgyhogy azokon fűrészelési taraj képződik. Ez a taraj a farokrészeknek támasztó gyűrűként való felhasználásánál cc ak előnyös, mert a tövisen némi játékká leihelyezkedő gyűrű 55 jó centrirozását adja. A rajz a találmány két foganatosítási alakját ábrázolja: az (a) tövis vagy mag a (b) tövistartón van megerősítve. A tövi<=tartó 60 előtt foglal helyet, ismert módon, a (c) letológyűrű. A találmány szerint a lehorzsológyűrű és a (d) üreges tömb közé egy vékonyfalú (e) csődarab van támasztógyűrűként 65 beiktatva, amelynek egyik vége a (c) letológyűrű (f) hornyába (1. ábra) vagy (g) lépcsőjéhez (2. ábra) illeszkedik, másik (h) tarajos vége pedig az üreges tömbhöz támaszkodik. 70
