121078. lajstromszámú szabadalom • Csőtágító eljárás és berendezés

Megjelent 1939. évi július hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABADALMI BIRÓSÍ6 SZABADALMI LEÍRÁS 131078. SZÁM. Xll/e. (V/e/l.) OSZTÁLY. — M. 11302. ALAPSZÁM. Csó'tágító eljárás és berendezés. Mannesmaimröhren-Werke Düsseldorf. A bejelentés napja 1938. évi május hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi május hó 28-ika. Csövek átmérőjét úgy szokták megnövelni, hogy a cső be kő átmérőjénél nagyobb átmérőjű tövisfejet (magot) hajtanak át rajta. így pl. ismerünk olyan 5 eljárást, amelynél a cső egyik vége egy gyámra támaszkodik és a tágítótövist a másik csővégtől kezdve húzzák át a csövön. Emellett a tágítandó cső még ki nem tágított része nyomóigénybe vetélt 10 szenved. A nyomóerők, ha vékonyfalú a cső, nagyobb befogási hossz esetén zömökölést, ráncképződést vagy a cső kihajlását okozhatják, nevezetesen akkor, ha melegen végezzük a tágítást. Ennek 15 elkerülése végett olyan eljárásra téitek, mely szerint az előzetesen célszerűen felkarmantyúzott csövet azon a végén fogják be, amelyen a tövis behatol. A tágítófolyamat alatt azután a már kitágított 20 csőrész húzásra van igénybevéve, úgyhogy a kihajlás vagy gyűrődés veszélye ki van küszöbölve. Eszerint a csöveket, miután kemencében az alakításhoz alkalmas hőmérsékletre hoztuk, húzópadra 25 hozzuk és a tövis rúdját beakasztjuk. Azután hozzá lehet fogni a kitágításhoz. De emellett nem kerülhetjük el az alakítás közben a hőmérséklet változását, minthogy a hátsó csőrészek lehűlnek; 30 mire a tágítótövis hozzájuk ér. A találmány szerint a tágítást a már kitágított csőr ész liúzási igénybevétele mellett úgy végezzük, hogy ellentétben az ismeretes eljárással, a kitágítást foko-85 zatosan, rövid lökettel ide-oda járó tógítótövissel végezzük. A csövet a tágítólöket alatt a már kitágított csőrészbe kapaszkodó szorítókészülék tartja fogva. Ez a szoritókészülék, amely a tágítóágyban szorosan a tövisfej hátsó holt pont he Ív- 40 zete mellett van elrendezve, a tágítás befejezése után szabadon ergedi a csövet, úgyhegy a tövis minden hátramenetnél a rászerult csövet magával viszi. Amikor a töviífej a hátsó hcll ponthe ly- 45 zetbe eljutott, a szGrítckésziuek ismét rögzíti a csövet, úgyhegy a tövis a következő elei előkel rél a csövet a lckethossznak megfelelő elaiabon kitágítja. Erre azután újból követke zik — a vázolt 50 módon — a csőnek a tövis hátramozgásával kiváltott eleietclása. Ennél a javasolt eljárásnál mirdig csak egy rövid csődarab van a tágításhoz megkívánt húzófeszültségnek alávetve. Továbbá nin- 55 csen szükség hosszú tövisrúd befogására. Még egy különös előnye az eljárásnak az, hogy a tágítcberendezés igen közel hozható a melegítő kemencéhez, úgyhegy a csövek a tágítófolyamattal egyező ütem- 60 ben, fokozatosan hozhatók ki a kemencéből s így a hátsó csővég még benne van a kemencében, amikor az elülső már ki van tágítva. Ilykép az egész tégítóművelet állandóan jól és egyenletesen melegí- 65 tett csövön végezhető. Minthogy a csövet felváltva megragadó s aztán ismét elegendő szorítókészülék mellett néha nem kerülhető el, hogy a már kitágított csövön bizonyos, 70 bár igen csekély, szabálytalanságok előálljanak, a találrráry szerirt a szorítókészülék mögött kalibráló gyűrűt rendezünk el, amelynek szabed ryílása valamivel kisebb a kitágított cső külső át- 75 mérőjénél. A cső e lőretolásakor vagy a