121035. lajstromszámú szabadalom • Eljárás munkadarabok, főként vastagfalu munkadarabok összeragasztására

Meg-jelent 1989. évi július hó 15-én. MAGYAE KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEIRAS 131035. SZÁM. VIII/c., (IV/i.) OSZTÁLY. — JB. 14269. ALAPSZÁM. Eljárás munkadarabok, főként vastagfalú munkadarabok összeragasztására. Dr. Wolígang Baseler mérnök, Jákob Dietricli mérnök, München-ben és Th. GoMschinidt A.-G. cég, Essen-ben. A bejelentés napja 1938. évi augusztus hó 31-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi szeptember hó 17-ike. Munkadarabok összeragasztására többnyire melegen foganatosított ragasztási eljárást használnak, különösen akkor, ha szintétikus gyantákat használnak ragasztó-5 lanyagként. Ez a melegragasztás főként abból áll, hogy a munkadarabokat a ragasztóanyag felvitele után hő és nyomás alkalmazásával egyesítik egymással. Erre a célra az egyesítendő munkadarabokat, 10 pl. borítófa előállítására való furnérokat a ragasztóanyag egyidejű közbehelyezésévei egymásra rélegezik, a réteges darabot sajtó fűthető nyomólemezei közé helyezik, majd a rétegieket melegítés közben egymásra 15 nyomják és a munkadarabokat ilymódon egyesítik egymással. A ragasztóanyag hő hátasára gyorsan köt és az összeragasztott tárgy,, pl. fumérlemez már egészen rövid idő után készen kivehető a sajtóból. 20 Az ilyen hő és nyomás mellett foganatosított, gyors ragasztásnak azonban előfeltétele, hogy a hő lehetőleg gyorsan jusson a sajtó fűthető nyomólemezeitől a ragasztóanyagot tartalmazó résekhez. Amennyiben 25 vékonyfalú tárgyak, pl. furnérlemezek állítandók elő, ez a ragasztási eljárás nem okoz nehézségeket. A fű tőlem ezek mindenkor a ragasztóainyagot tartalmazó rések közvetlen közeiébein vannak. Ha azonban 80 vastag tárgyak, pl. kettős T-alakú gereiir dák vagy más effélék előállítására való részek ragasztandók össze:, akkor az emiitett nyomás és hő mellett foganatosított) eljárás nem megfelelő, minthogy a fűtő-35 lemezek távolsága a ragasztóanyagot tartalmazó résektől oly nagy, hogy a meleg nem juthat elég gyorsan a ragasztó anyagot tartalmazó résekhez. Ekkor a ragasztási folyamat nagyon lassan megy végbe. A hő vezetésének, a fűtött nyomóleme- 40 zektől a munkadarabokon keresztül egészen a ragasztóanyagot tartalmazó résig, másik hátránya, hogy a vízgőz, amely arendszerint még kissé nedves munkadarabokban fejlődik a ragasztót tartalmazó re- 45 sekbe áramlik, ahol a ragasztó lekötését megnehezíti vagy esetleg teljesen megakadályozza. Ilyen esetekben hideg ragasztókat használnak. Ezek lekötéséhez azonban hosszú 50 időre van szükség, amely órákra és napokra is kitolódhat és az egész idő alaltt fenn kell tartani azt a nyomást, amely] alatt az összeragasztandó tárgyak állanak. Az ehhez használt befogókészülékeknek 55 igen erőseknek keli lenniök, mert ha pl. nagyméretű fák összeragasztásáról van szó, amelyek a befogókészülékben hevesen vetemedni igyekszenek, akkor gyönge befogókészülékek nem állanának el- 60 lent a fellépő feszültségeknek. Az ilyen nehéz befogókészülékek azonban drágák és nehezen kezelhetők. Ha gépsajtót használnának, akkor annak teljesítménye túl kicsi lenne, minthogy a munkadarabokat 65 túl hosszú ideig kellene a sajtóban tartaná. Ezért gépsaj tóval csak elősajtolni lehet. A munkadarabot sajtolás után kiveszik a sajtóból, miután előbb szorítócsavarokkal vagy más effélékkel látták el, amelyek 70 a munkadarabra ható nyomást fenntartják. Ez a munkamód azonban nagyon fáradságos, továbbá sok időt és tért igényel. A találmány célja, hogy a nyomás és hő