120965. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolás riadóberendezések, pl. légvédelmi berendezések számára távbeszélővezetékek felhasználásával

Megjelent 1939. évi július hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 120965. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — L. 7118' ALAPSZÁM. Kapcsolás riadóberendezések, pl. légvédelmi-berendezések számára távbeszélővezetékek felhasználásával. C. Lorenz Aktieng-esellschaft gryári cég-, Berlin-Tempelhof. A bejelentés napja 1936. évi május hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi júlinshó 3-ika. A, találmány oly riadó berendezések, különösen légvédelmi berendezések kapcsolására vonatkozik, amelyekben a riadójelek továbbvitelére távbeszélővezetékeket 5 használnak. Javasolták eféle berendezésekkel kapcsolatban a riadó megkezdésekor a távbeszélővezetékek hivatalosan történő szétválasztását és párhuzamosan kapcsoltan, a riadót a berendezéssel ösz-10 slzekötni. Ez, a javaslat aibból az elgondolásból indul ki, hogy a riadó tartama alatt az általános távbeszélőforgalom nem szükséges. Ez, az elgondolás helyes mindaddig, amíg a távbeszélőhálózatot fő-15 leg magánszemélyek és nem hivatalos helyek használják. Ha azonban a hivatalos helyek száma nagy, különösen bizonyos Városrészeknél, aikkor kívánatos, hogy a távbeszélőforgalom a riadó tar-20 tama alatt is lefolytatható legyen. Ez lehetséges a találmány szerint. A|z új elrendezésnél egyszersmind meg van gátolva a távbeiszélővczetékekneik reléikontaktusokfcal való megszakítása. 25 A találmány szerint a jelzőfrekvenciák továbbvitelére a közvetítő állomáshoz párhuzamosan kapcsolt vezetékek vannak, míg a közvetítő állomásban az előfizetők vezetékei, melyeikhez a riadóbew rendezések vannak kapcsolva, párhuzamosan egy berendezésen feküsznek, mely csak a jelzőfrekvenciák továbbvitelére való. A találmányt az alábbiakban a rajzzal 35 kapcsolatban ismertetjük, mely az új berendezés egyik példaképem kapcsolási képe. 40 Í5 A rajzban egy (K) központ és egy (V) közvetítő állomás van vázlatosan feltüntetve. A (K) és (V) állomási közötti összekötő vevezetékeket (1, 2, 3, 4) jelzi, míg az (5) és (6) számok résztvevő vcfzetékét jelölik. A (K) állomáson az (1, 2, 3, 4) vezetékek párhuzamcisan vanniak kapcsolva, hogy a jelzőfrekvenciákat felfogják. A közös kapcsolást a (DD3) fojtótekercseik és a (C7) kondenzátorok létesítik. A jelzőfrekveneiákat a (DD3) fojtótekercsek közepéhez vezetjük. Tegyük fel, hogy két frekvenciát viszünk 50 át, mély és magas hang előállítására. Ennél az a módszer, hogy jelzőfrekveneiákat miként ós hányféle frekvenciákkal állítjuk elő, a találmánnyal kapcsolatban érdektelen. A jelzőfrekvenciákat (U13, 55 U14) átvivők révén vezetjük be. A feltüntetett központban két (TI, T2) billentyű van, melyeik a jelzőfrekvenciák bekapcsolására valók. A (TI, T2) billentyűk a találmiány szerint nem az (U13,U3 4) 60 átvivők primérkörében, hanem ezeknek szákundérkörében vannak. Ha azokat a primérkörébe fektetnők, akkor az átvivő szekundéroldalai állandóan párhuzamosan volnának kapcsolva egymához. Ha 65 ebben az esetben a (TI) billentyűt lenyomnánk, akkor az (U13) átvivő, — amely a (TI) billentyűvel továbbított jelzőfrekvenciákhöEi való, — w. (U14) átvivő szekunder tekercsével párhuzamosan 70 feküdne, vagyis az, (U13) átvivőt az (TJ14) átvivő szükség nélkül terhelné. Az (1, 2, 3, 4) vezetékeknek a (K) állomás, valamint a (V) állomás felöli végei