120956. lajstromszámú szabadalom • Szúnyog- és légyernyő
Megjelent 1939. évi július hó 1-én. MAGYAR KIRÁLYI ^^^ SZABABALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120956. SZÁM. XVIII/b. OSZTÁLY. II. 10312. ALAPSZÁM. Szúnyog- és légyernyő. Hegedűs Sándor fodrászmester, Budapest. A bejelentés napja 1938. évi április hó 4-ike. A találmány olyan ernyő, mely az ágyhoz és más pihenőhelyhez csatolva megvédi az embert szúnyogok, legyek, darazsak és más alkalmatlan rovarok táma-5 dása ellen. Eddig is voltak használatban úgynevezett szúnyoghálók, ezeknek hátránya azonban az, hogy nagy Tielyet foglaltak el, amennyiben az egész ágyat mennyezetesen 10 elfödték, minélfogva készítésük sok anyagot igényelt. Ezzel szemben a találmány fő előnye, hogy kis helyet foglal, hordozható, összecsukható és kevés anyagból előállítható. 15 A csatolt rajz 1. ábrája ilyen szúnyog- és légyernyőt mutat oldalnézetben. A 2. ábra az egyik vázrudat mutatja elölnézetben. A 2o 3. ábra szegletes formájú vázat mutat elölnézetben. Az 1—2. ábrán látható, félköralakú (1) drótváz lyukasra hajlított (2—3) végeit (4—5) csavarok foglalják össze, melyeken 25 az (1) vázak könnyedién lengenek. A vázakra forgótest alakba szabott (6) háló van húzva, melynek szélei csőszerű (7) koréban végződnek. Ezekbe a korcokba vagy szegélyekbe ugyancsak (1) vázak lesznek g0 tolva, míg a közbeeső egyes (1) vázakat, egymástól egyenlő távolságban, varrással rögzítjük a (6) hálóhoz. Ebben a kiviteliben elkészített ernyőt, egyik szegélyénél fogva, a (8) kapcsokkal, a párnához, lepe-35 (Tőhöz vagy a nyugszék ponyvájához rögzítjük. Mivel a párna vagy ponyva felülete nem mindig sima, hanem gyakran hullámos vagy ráncos és az ernyő (7) szegélye nem zárhat el pontosan minden rést, szükségessé vált a (7) szegélyt (9) csipkével 40 látni el, mely hajlékonyságánál fogva, tökéletesen megoldja e feladatot. Ugyanilyen okból szükségessé vált a másik (7') szegélynek (10) rojtozással való ellátása is. Nem feltétlenül szükséges ugyanis, hogy 45 az ernyő az egész testet védje, mivel alváskor a lábak úgyis be vannak takarva, ennélfogva elég, ha az ernyő a fejet és a kezeket védi a rovaroktól. így az ernyő az alatta fekvőnek kb. derekáig ér; mivel az 50 alvó ember mozogni és fordulni is szokott, ezeket a mozgásokat pontosan követi a könyt nyedén kilengő (1) drótvázra húzott _(7) szegély és annak (10) rojtozása. A 2. és 3. ábra két különböző ernyő vázá- 55 nak hajlítási formáját elölnézetben mutatja. A találmány szerinti ernyőnek lehet félköralakú és szegletes formája. A lerögzítés úgy történik, hogy az egyik szegély(1) vázára két vagy három (8—8'—8") ka- 60 pocs van felszerelve, mely a rqjz szerinti helyeiken alkalmazva, előnyösen rögzííti az ernyőt mindenféle fekvő- vagy ülőhelyhez. Szabadalmi igénypont: Szúnyog- és légyernyő, azzal jellemezve, 65 hogy (2—3) végeinél (4—5) csavarokkal összefoglalt (1) drótvázra feszített (6) háló (7—7') szegélyein (9—10) csipke vagy rojt függ, mimellett az alkalmi rögzítést az (1) váz (7) szegélyére sze- 70 relt (8—8'—8") kapocs adja. 1 rajzlap melléklettel. Pallas nyomda, Budapest.
