120954. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés villamos rezgések vételére

Megjelent 1939. évi július hó 1-én. ' MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 120954. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — M. 10190. ALAPSZÁM. Kapcsolási elrendezés villamos rezgések vételére. Hazeltine Corporation cég, Jerse.y-Cit.y, mint Nelson P. Case great-necki lakos jogutódja. A bejelentés napja 1937. évi október hó 14-ike. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1936. évi október hó 14-ike. A találmány kapcsolási elrendezés villamos rezgések vételére, amely a kívánt vételi rezgések amplitudóingadozásainak kiegyenlítés céljából történő önműködő 5 erősítés-szabályozására való alkateleme, ket tartalmaz. Nagyfrekvenciájú rezgésekhez való vevőberendezésben, távoli állomások aránylag gyenge jeleinek vételénél, kívá-10 natos, hogy az antennakört olycsatolÓT berendezés kapcsolja össze az első erősítőcsővel, amely lehetőleg hatásos átvitelt ad, úgyhogy az első erősítőcső bemenőkörében lehetőleg kedvező viszonyt kap-15 junk a jelamplitudó és a zavarok amplitúdója között. Ha azonban ezzel a berendezéssel közeli állomások aránylag erős jeleit vesszük, akkor a bemenőrezgések oly nagy amplitúdókkal jutnak az első 20 erősítőcső vezérlőrácsára, hogy túlvezérlés! jelenségek és ezeknek valamennyi nemkívánatos következményei lépnek fel, amilyenek a torzítás, fütyülés, valamint a kívánt és nemkivánt jelek közötti 25 interferencia. Ez okból kívánatos, hogy az antenna-csatolóberendezésnél az áttételi viszony gyenge jelek vételénél lehetőleg nagy legyen, erősebb jelek vételénél pedig annyira csökkenjen, hogy 30 az első erősítőcső bemenő amplitúdója, az összes vételi amplitúdóknál, megközelítőleg az optimális értéken maradjon. Az ismert fading-jelenségek folytán a 35 jel vételi amplitúdója erősen — éspedig v nagy gyorsasággal — ingadozhat. Az ilyen ingadozásoknak az antennacsatolás beállításával történő kiegyenlítése tehát gyors szabályozást tesz szükségessé, mely a vett jel amplitúdójától függően mű- 40 ködik. Ismeretesek már kapcsolások az erősítés önműködő szabályozására, melyek arra valók, hogy pl. ingadozó bemeneti intenzitások vételére alkalmazott beren-® dezések kimenőteljesítményét gyakorlatilag állandó értéken tartsák. E berendezések a kapcsolás erősítőcsöveire hátnak és így nem befolyásolhatják az első erősítőcsőbe vezetett rezgési 50 amplitúdót. Az ilyen erősítésszabályozás a kapcsolásban az erősitőcsövek befolyásolása következtében nagyon hatásos ugyan, mindamellett az első szabályozott cső bemenőrácsán jelentkező 55 amplitudókülnöbségeket nem képes kiegyenlíteni, úgyhogy e csőfokozatban fennáll a túlvezérlés veszélye, ami torzításokat és zavaró harántmodulációs jelenségeket okozhat. E hibát eddig nem ismer- 60 ték fel kellően és így szabályozott erősítő csőfokozatokat tartalmazó kapcsolásoknál eddig nem alkalmaztak szabályozott bemeneti csatolást. A találmány azt a felismerést használja 65 fel, hogy szabályozott csőfokozatok alkalmazása egymagában nem elegendő teljesen kielégítő működés elérésére, mindamellett, hogy az ily módon elért amplitudó-kiegyenlítés kielégítő mértékű és 70 hogy tekintettel a túlvezérlés veszélyére a szabályozott csőfokozatok előtt vagy