120852. lajstromszámú szabadalom • Sínérintkező

Megjelent 1939. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 120852. SZÁM. V/a/2, OSZTÁLY. — S. 17111. ALAPSZÁM. Sinérintkező. Veremig-te Eisenbahn Signalwerke G. m. b. H. Berlin-Siemensstadt. A bejelentés napja 1937. évi október hó 29-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi november hó 17-ike. Ismeretesek olyan sínérintkezők, ame­lyek nyomótestből és érintkezést közve­títő részből vannak. Ezek a szerkezetek általában a következő módon vanniak fel-5 építve: A síntalp alatt, arra szorosan felfek­vően. van a higannyal, olajjal, levegővel vagy valamely más, folyékony vagy gáz­alakú közeggel megtöltött üreges; test, 10 amelynek térfogata a járműnek a sínen való áthaladásakor, a sin behajlása követ­keztében megváltozik. A térfogatmegvál­tozás következtében az üreges testből ki­szorított közeg közvetlenül vagy közvetve 15 hat két egymással közlekedő cső vagy cső­rendszer egyik szárára, mely előre megha­tározott mértékbein higannyal vagy más közeggel van megtöltve, úgyhogy az egy­mással közlekedő csövek rendszerében a 20 folyadék felszíni helyzete1 megváltozik. A folyadékszintnek a rendszer egyes csö­veiben bekövetkező emelkedése vagy süly­lyedése, például higany esetén közvetlenül, vagy nem vezető közeg esetén közvetve 25 felhasználható arra, hogy az utóbbi esetben úszók mozgatásával, érintkezőt zárjon, vagy nyisson. Az ilyen érintkezőnek az a hátránya, hogy az érintkezés adására csak az az idő áll rendelkezésre, amelyben a 30 szerkezet felett a jármű egy tengelye el­halad. Mivel ez az idő, különösen a nagy sebességgel közlekedő vonatoknál igen ki­csiny, a mozgatandó folyadékok tömeg­tehetetlensége következtében szabatos érint-35 kezés létesítése nehézségekbe ütközik, kü­lönösen, hogyha a folyadék legnagyobb része higany. Ezt a hátrányt a találmány értelmében azzal szüntetjük meg, hogy a szerkezetet úgy képezzük ki, hogy a járműnek a sínen 40 való elhaladásakor a nyomó- vagy szívó­kamrában létesített túlnyomás vagy de­presszió, egyidejűleg két vagy több, ható­körzetükben egymástól független, folyadék­kal töltött, egymással közlekedő csövek 45 rendszereire hat. A találmány tárgyát a rajzban feltün­tetett nyomókamrás sínérintkező esetére részletesem magyarázzuk. A találmány azonban szívókamrás sínérintkezőknél is 50 hasonló módon alkalmazható. A rajízban (1) a nyomókamra. A (2) érintkező testet metszetben ábrázoltuk. Az (1) nyomókamra és a (2) érintkezőtest között a (3) cső alkot összeköttetést. Az 55 érintkezőtest lényegileg két pár egymással közlekedő csőből van, melyeknek egyes (4, 5) és (6, 7) szárai előre meghatározott magasságig higannyal vannak megtöltve. A rendszer egy-egy csőszára, a felvett eset- go ben az (5) és (7) szárak, a (3) összekötő­csövön át az (1) nyomókamrával közle­kednek. A két csőrendszer egymástól el­térő módon van kiképezve. A (4) csőszár­nak a hozzátartozó (5) csőszárral szem- g5 ben ez utóbbinál lényegesen nagyobb ke­resztmetszete van. Ezenkívül a higanytöl­tést úgy méretezzük, hogy a (8) folyadék­szintnek a (9) gát alsó pontjától való távolsága csak kicsi. Az egymással köz- 70 lekedő csövek másik, (6) és (7) csőszárak­ból álló rendszerét az jellemzi, hogy a folyadék a kettő között (10) fojtónyíláson át közlekedik. A fojtómyílás önmagában ismert diuzzasizitótárcsával létesíthető. A (10) 75 duzzasztótárcsa azonban helyettesíthető oly

Next

/
Oldalképek
Tartalom