120781. lajstromszámú szabadalom • Irányjelző antenna
Megjelent 1939. évi június hó 15-én. SAÖYAK KiüALYl ^^^ ^ SZABADALMI BIRÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 130781. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — T. 6081. ALAPSZÁM. Irányjelző antenna. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1937. évi december hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi február hó 20-án. Billentyűzött reflektorokkal dolgozó iránya jelző antennákat sok esetben véges f émfelületek felett kell felépíteni. így például előfordulhat, hogy irányjelző antennát jármű, 5 vagy épület tetején kéli elrendezni. Az alapfelület véges kiterjedése következtében azon álló hullámok keletkeznek, amelyek a mezőerősség vízszintes összetevőjíét létesítik. Az ultrarövid hullámú irányjelző 10 antenna ismert kivitelénél, mely állandóan táplált adó-dipólusból és a vezető sugárhoz kétoldalt tükörkép-helyzetben elrendezett két billentyűzött ref lektor-dipólusból van, a reflektor dipolusok billentyű-15 zésével létesített két sugárdiagramm két vízszintes összetevője, aszerint, amint a jobboldali, vagy a baloldali reflektor van zárva, természetesen egymással szemben fázisban el van tolva és pedig a hullá-20 mok polarizációs ellipszisei a két sugárdiagrammban, a vezetősugarat tartalmazó függőleges szimmetriasíkon való tükrözés következtében egymáshoz rézsútosan álló helyzetekben jelentkeznek. A legegy&ze-25 rűbb vevőantenna, a merőleges dipólus példáján kimutatható, hogy a dipólus rézsútos helyzete esetén a vezetősugár látszólag vándorol és világos, hogy ennek megfelelően az ívben repülő légi járművön, 30 melynek vízszintes repülési helyzetben teljesen vertikálisan polarizált antennája van, a vezető sugárnak a repülési helyzettől függő hasonló vándorlását kell észlelni. Az irányjielző antenna sugárzásának vétele 35 végett a járműnek az azon levő fémtestek, stb. következtében bonyolult, polarizált antennája van, ami szintén a vezető sugárnak a fent ismertetett módon való eltolódását okozza. A fenti hatást az 1. ábra kapcsán magya- 40 rázzuk, mely példakén ti esetet mutat. Feltesszük, hogy az irányjelző antenna lineárisan polarizált sugárzást ad. Az 1. ábrában a viszonyokat a vezető sugarat tartalmazó szimmetriasCkban tüntettük fel. 45 Ebben a síkban a két oldaldiagramm függőleges Vi és Vn összetevői egymással egyenlőek és nagyságukban egymással egyenlőek a vízszintes H és Hn összetevők is, ezzel szemben a tükrözés vízszintes 50 összetevői fázisban 180°-kal el vannak tolva. Ezen a helyen tehát tisztán függőlegesen polarizált antennával találjuk meg a vezető sugarat. Ha a vevő (E) dipólusát vízszintes tengely körül forgatjuk, ak- 55 kor az egyik oldaldliagrammban közelebb esik a két mezőerősségösszetevő (Ri)vagy (Rn ) eredőjének irányához, a másik oldaldiagrammban ettől az iránytól meszszebb esik. Az ilyen vevőantennával tehát 60 már nem találnák meg a vezetői sugarat a szimmetriasíkban, hanem attól oldalt egy másik síkban, ahol az eredők abszolút értékei egymással már nem egyenlőek. A találmány értelmében a járulékosan 65 kisugárzott vízmentes összetevőt a reflektordipolusóknak a függőleges iránnyal szembeni rézsútos elhelyezésével kompenzáljuk. A találmányt a 2. és 3. ábrák kapcsán 70 közelebbről magyarázzuk. A 2. ábrában normális irányjielző antennát tüntettünk
