120758. lajstromszámú szabadalom • Szitálási eljárás és ehhez való ütközőszitaberendezés

Megjelent, 1939. évi június hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 120758. SZÁM. XVII/f. OSZTÁLY. J. 3848. ALAPSZÁM. Szitálási eljárás és ehhez való ütközőszita berendezés. Jankó Hugó mérnök, Wien. A bejelentés napja 1937. évi október hó 14-ike. Poralakú anyagoknak gépi szitálása centiméterenként 50 fonál feletti sűrűségű szitaszöveteknél, a szitaszemeknek azonnali eldugulása miatt még rázó- és ütögető-5 vagy kaparó-szerkezetek alkalmazásával sem végezhető jól és sikeresen a manapság használatos szitaszer kezetekkel. A találmány szerinti eljárás és berendezés révén poralakú anyagok vagy őrlemé-10 nyék szitálása a legnagyobb finomságig elvégezhető, a szitálandó anyagnak a szitafelületre ütköztetése folytán, amikor is minden egyes szitafelületre ütődés után a szitaszemek az anyag mozgásával, ellentétes 15 irányú légáram — vagyis a szitafelülettől távolodó ainyagréteg szívó — hatására a rájuk tapadó részecskéktől megszabadulnak. A külső levegő szívása oly módon tör-20 ténik, hogy a szitáról visszafelé haladó (eltávolodó) anyagréteg a szilamozgás megváltozása után, vagyis minden lökel váltásnál úgy, mint egy dugattyú a hengeréiben, a szita és az anyag között léghijas 25 teret létesít. Abból a célból, hogy a levegő a szitálandó anyagréteg fölött is áramolhasson és hogy az "anyag a löketváltozásnál az ellentéles mozgásimpulzus számára szük-30 séges ütközőíelülelre találjon, a fedő szintén szitának van kialakítva, mely ugyanazt a működő hatást fejti ki, mint az előbb említett szitafelület. A berendezés kényszermozgással létesí-35 tett lengő mozgása folytán a szitálandó anyag a két szitafelület között gyors egymásutánban vetődik oda-vissza, amikor is az anyagban lévő finom részecskék minden egyes verődésénél a durva szemcsék közül kiválnak és a szitafelületre jutva, ÍO a szitán átesnek. A lengő mozgatást forgattyúval vagy hasonló szerkezettel idézzük elő. Az teljesen mindegy, hogy ez a lengő mozgás függőleges vagy pedig vízszintes 45 irányban történik, azonban a szitafelülettel azonos irányú mozgást, amikor is a szitálandó anyag a szitafelületre való ütközés helyett azon elcsúszhat vagy pedig a körforgású mozgást el kell kerülni. 50 Minden finom szemszerkezetű anyagnak, főképen azonban a poralakú anyagoknak megvan ugyanis az a tulajdonságuk, hogy szitálásuk esetén a szitafelületet eltömik. Különösen igen hamar bekövetkezik a 55 szitafelület elrakódása,, ha a szitálandó anyag nem merőleges irányban és ütközéssel érkezik a szitafelületre, hanem azon eicsúszhatik, miért is ily anyagoknak a szilafelülel irányába eső mozgását — ÖC vagyis, hogy azok a szitafelületen csúszhassanak — el kell kerülni. Minthogy a szita körforgású (keringő) mozgatása a szitálandó anyagnak a szilafelülettel megegyező és nem csupán arra merőleges irá- 65-nyú mozgását eredményezi, ezért a körforgású mozgást is kerülni kell. A szitaszekrényeket és azok elrendezéséinek példaképem kiviteli alakját a mellékelt rajz szemlélteti. 70 Az ismeretesnek tekinthető lengő mozgást előidéző szerkezeteket a rajzból elhagytuk. A mellékelt rajz a találmány szerinti