120443. lajstromszámú szabadalom • Vevőberendezés légijárművek iránykeresőjéhez
Megjelent 1939. évi április lió 15-én. MA6YAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRÓSifi SZABADALMI LEÍRÁS 120443. SZÁM VII/j. (V/ll.) OSZTÁLY. — T. 6112. ALAPSZÁM. Vevőberendezés légijárművek iránykeresőjéhez. Telet'unkeii Gesellschaft fftr drahtlose Telegraphie m. t). H., Berlin. A bejelentés napja 1938. évi február hó 4-ike. Németországi elsőbbsége 1937. évi február hó 4-ike. Ha az irányt jehő impulzusokat vevő berendezést önműködő iiányzásra kívánjuk felhasználni, akkor az irányjelző impulzusokat vevő berendezést oly idő-5 állandójú önműködő reteszeléssel kell ellátni, hogy a talajhullám impulzusa a térhullám impulzusát elreteszelje. A keresett irányt a szokásos módon az energiák összehasonlításából állapítjuk meg. 10 Ennél az ismert eljárásnál a vevőnél a vételi diagrammot időszakosan átkapcsoljuk. Az ilyen iránykereső vevővel az iránykeresésnek úgy kell történnie, hogy pl. 15 a vevőkeret feszültségét minden egyes impulzus után, vagy egy-egy impulzuscsoport után átsarkítjuk., úgyhogy az egyszer a segédantenna adta feszültséghez hozzáadódik, másszor abból kivonó-20 dik. Ekkor a vevő kimenő körében oly feszültséget kapunk, aminőt az 1. ábra az idő függvényében mutat. Az ott felvett példában minden harmadik impulzus után kapcsolunk át. Az átkapcsolás 25 a (T) idő ütemében megy végbe. Hogy ezt a feszültséget aritmetikusan mutató műszerre adhassuk, amely a célba vezető, tehát a kitűzött irány mentén való repülésnél nem ad kilengést, a keret 30 feszültségével egyidejűleg a kimenőfeszültséget is át kellene sarkítani, úgyhogy pl. a (b) idő impulzusáramai negatív irányban folyjanak. Ha ekkor a görbe minden foga egyforma nagy, vagyis a 35 keret a célirányban áll, akkor a műszer nem ad kilengést. Ez azt jelenti, hogy a pozitív és a negatív kilengések egyforma nagyok, de oly gyorsan következnek egymásra, hogy a műszer mutatója azokat nem képes követni. 40 Ennek az eljárásnak a hátránya, hogy az átkapcsolást nagyfrekvenciával kell végezni, hogy a műszer mutatója ki ne lergjen. A szokásos műszereknél ez a frekvencia körülbelül 50 Hz. Az adó- 45-okozta zavarok csökkentése végett igyekeznek lehetőleg kicsiny impulzusfrekvenciákkal dolgozni, pl. 50 Hz és ez alatti értékekkel dolgoznak. További hátrány abban van, hogy az impulzusok 50 csúcsainak számtani középértéke — a mint ez az 1. ábrából látható — kicsiny. A találmány értelmében úgy járunk el, hogy az (a) időben érkező impulzusokat oly villamos késleltető láncon át 55 vezetjük, melyben a haladási idő (T) (T az átkapcsolás ideje. Lásd 1. ábra), úgyhogy azok a (b) időben érkező impulzusokkal egyidejűleg jutnak a jelzőműszerbe. A (b) idő alatt a keret ellen- eo tétes sarkítása közben beérkező jeleket vesszük. A késleltető lánc állhat pl. úgy, amint azt a 6. ábrában feltünteti ük, az (r0 ) ellenállásokból és a (C? ) kapacitásokból. Ezenkívül a két vételi periódus jeleit a kisfrekvenciájú oldalon egymással szembe kapcsoljuk. Ekkor a műszeren oly áram folyik át, amely egyenlő a két (a) és (b) idő jeleiből képezett különbséggel. Ha a keret a kitűzött célirányban áll, 70 akkor az eredő áram nulla. Mivel a műszer mutatója olyan impulzusokat kap, amelyek mindig csak egyfelé irányítottak, úgy a keret mint az impulzusok át-
