119951. lajstromszámú szabadalom • Zavarszűrő kapcsolás rádióvevőkészülékekhez

Megjelent 1939. évi február hó 1-éti. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119951. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — ÉL. 14094. ALAPSZÁM. Zavarszűrő kapcsolás rádióvevőkészülékekhez. Magyar Wolframlámpa Gyár Kremenezky János Részvénytársaság cég, Budapest. A bejelentés napja 1937. évi szeptember hó 24-ike. Nagy számban ismeretesek az olyan za­varszűrő kapcsolások, amelyek a vevőké­szüléket a zavar tartamára hatástalanít­ják. Az ilyen kapcsolásoknak közös fel-5 adata, hogy a hordozóhullám amplitúdója fölé emelkedő zavarcsúcsok megjelenésé­nek idejére a vételt megszakítsák. E fel­adat megoldására való rendszerek általá­ban két csoportba sorozhatok. 10 Az egyik csoportba tartoznak az ú. n. kétcsatornás rendszerek, amelyeknél az egyik csatornát a zavarok vételére és erő­sítésére!, a másik csatornát pedig a tulaj­don képen i jelvételre használják fel. Ezek 15 a rendszerek nagyszámú csövet és kap­csolási elemet igény elme,k, továbbá hibá­juk az, hogy működésük kis előerősítés esetén a csövek rossz levágása miatt nem kielégítő, ami főleg kis amplitúdójú zava-20 roknál észlelhető. A második csoportba tartoznak az olyan, egycsatornás rendszerek, amelyeknél a hordozó amplitúdója fölötti zavaroknak a modulált hordozótól való elválasztására 25 különleges kapcsolási elrendezéseket alkal­maznak. Ez utóbbiak vagy igen bonyo­lultak és ekkor beállításuk nehéz, vagy egyszerűbbek, de cikkor hatásuk erősen korlátozott. 30 A találmány szerinti zavarszűrő kap­csolás az utóbhi csoportba tartozik ugyan, azonban a zavarszűrést az ismert mód­szerektől eltérő módon oldja meg, ameny­nyiben a zavaroknak a hordozótól, való 85 elválasztását nem a csövek munkapontjá­nak a könyöktől való eltolásával eszközli és így a csövek rossz levágásától függet­len. A találmány szerinti zavarszűrő kap­csolásnál két, hídkapcsolásham (különbö- 43 zeti kapcsolásban) elrendezett, valamely jelfokozathoz, mint áramforráshoz csatolt egyeinirányítópályát, pl. diódát, alkalmaz­zunk, amelyek mindegyikéhez egy-egy el­lenállás és kondenzátor csatlakozik; ezek- 45 kel együtt minidegyik egyenirányítópálya egy-egy hídágat alkot. E két hídág közül csak az egyik hídág ellenállásán kialakuló egyenirányítóit feszültség képes a jelmodu­lációt követni, míg a másik hídág ellen- 50 állásán kialakuló egyenirányított feszült­ség csak lassúbb változások követésére ké­pes; ennek megfelelően a továbbiakban az előbb említett hídágat »gyors« hídágnak, az utóbb említettet pedig »lassú« hídág- 55 nak fogjuk nevezni. A hídágak emellett úgy vannak a jelfokozathoz csatolva,, hogy ez utóbbiból a »gyors« hídágra kisebb váltófeszültség jut,, mint a »lassú« híd­ágra, úgyhogy zavarmentes vétel esetén a 60 »gyors« hídág ellenállásán kisebb vagy leg­feljebb ugyanakkora egyenirányított fe­szültség lép fel, mint a »lassú« hídág ellen­állásán. Mihelyt azonban a hordozó ampli­túdója meghatározta küszöbértéknél ina- 65 gyobb zavarok jelennek meg, ezek a vi­szonylagos feszültségértékek — az aláb­biakban részletezett módon — felcserélőd­nek, úgyhogy a két hídág ellenállásának végei között ellenkező irányú potenciál- 70 különbség áll elő, amellyel a zavarmenle,­sítést — adott esetben felerősítés uitán — tetszésszerinti módon eszközölhetjük.

Next

/
Oldalképek
Tartalom