119920. lajstromszámú szabadalom • Ikonoszkop

Megjelent 1931). évi január hó 1 6 (i -án . HÁGTAK KIRÁLYI ^^^ ^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119920. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — L. 7298. ALAPSZÁM. Ikonoszkop. Radioaktiengesellschaft D. S. Loewe, Berlin-Stegflitz. A bejelentés napja 1937. évi március hó 3-ika. Németországi elsőbbsége 1936 évi március hó 3-ika. Az ikonoszkop által szolgáltatott jelző­feszültségeket rendesen oly lemezről vesz­szük le, mely a fotomozaik hátsó oldalán van elrendezve és amelyik a mozaik elemi 5 celláival kapacitivan van csatolva. Ilyfajta csatolásnál az ikonoszkop feszültségeket szolgáltat. E feszültségeket egy normális erősítő rácsához kényszerülünk vezetni. Ennek az erősítőnek a zörejhatára a tá-10 yolbalátóadó érzékenységi határát szabja meg. Zworykin az ő «electron mulitipl'ier »­jével az erősítők oly új fajtáját alkotta) meg, mely gyönge, eliektronáramok tiszta 15 áramerősítését végzi és emellett ennek lé­nyegesein kisebb zörejszíntje van. Ha sike­rülne az ikonoszkopot egy ily áramerősiítő­vel összekötni, akkor annak fényérzékeny­sége 1—2 nagyságrendnek megfelelően nő-20 velhető volna. Ehhez az szükséges, hogy az ikonoszkoptól szabad elektronok alak­jában kapjuk a jelzőáraimokat, jel zőf észül t­ségek helyett. Erre a jelen találmány meg­adja a lehetőséget. 25 Bejelentő elméletileg és kísérletileg be­bizonyította, hogy a távolhaláítójelinek meg­felelő ritmusú áramok keletkeznek az iko­noszkop belsejében. Ezt az 1. ábra alapján magyarázzuk. 50 Az (1) katódból kiiinduló elektronsuga­rat a (2) hengercsövön (Tubus) és a (3) anódon át a mozaiklemezre éles gyújtó­pontba egyesítjük, mely mozaiklemez csil­lámszigietelésbőtl, (5) fotoelektromos mo-85 zaikrétegből és oly (6) áramelvezető elek­tródból áll, mely összefüggő fémrétegből van kialakítva, tehát ekvi potencia) is szer­kezetű. A suglár eltérítése a (7) térbien tör­ténik, aliol a sugarat ismert elektromos vagy mágneses eszközökkel térítjük el a 40 felfogófelület fölött. Rendes módon a (6) áramelveziető lemezt (8) ellenálláson át ki­vezetjük és ez ellenállásra (9) erősítőt csa­tolunk (az ikonoszkop mint feszültséggé* merátor). Azit tapasztaltuk, hogy az ikono- 45 szikop belsejében a letapogatásnál az (5) mozaikrétegről elektronáramok vándorol­nak el, melyeket egy a csőben elrendezett (10) elektród vesz fel és kifelé vezetheít. Ha ezt az elektródot (11) ellemálláson át a 50 földdel kötjük összie, akkor az erre az ellenállásra csatolt (12) erősítő egy kép­negatívot ad, mely a kontrasztot és minő­séglet illetőleg azizal a képpel teljesen egyenértékű, melyet a (6) kapacitív levevő- 55 lemezen kaphatunk. Nevezetesen csupán az előjelek és a világossági értékek van­nak átsarkítva. Ez az úgynevezett inverz kép azoktól az elektronáramöktól származik, melyek az 60 előzetesen megvilágított (5) mozaik le­tapogatásakor keletkeznek. Ha ugyanis a letapogatósugár oly mozaikhelyet ér, mely ig!en sok lényt kapott, akkor e helynek pozitív töltése van és ennek semlegesítéséire 65 viszonylagosain nagymennyiségű primér­elektront köt le, úgy hogy a mozaiktól a csőanódhoz visszatérő elektronsugár gyen­gébb, mint az a primérsugár, mely a le­mezhez érkezett. Fordítva pedig, meg nem 70 világított részhez való érkezésnél a mo­zaik nincsen feltöltve és az eleiktronvisszi­áram éppen olyan nagy, mint az anódáram, tehát maximális értékű. Tehát fehér kép­helyeknek a (10) belső elektród pozitív 75 feszültségi értékei felelnek meg, míg a fekete képbelyeiktnek negatív értékek fe­lelnek meg. Ha egy beépített (13) vezérlő-

Next

/
Oldalképek
Tartalom