119714. lajstromszámú szabadalom • Eljárás nyujtható rostpászmák előállítására

Megjelent 1939. évi jannár lió 2-án. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI RIRÓSJÍ6 SZABADALMI LEÍRÁS 119714. szám. XlV/'a/l. OSZTÁLY. — F. X IS(i. ALAPSZÁM. Eljárás nyújtható rostpászmák előállítására. I, G. Farbei liiidiistrie Aktiengeselíscliaft cé«, Frankfurt a/M. A bejelentés napja 1937. évi október hó 25-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi december hó 14-ike. Ismeretes nyújtható rostpászmáknak oly módon való előállítása, hogy végtelen elemi rostokból álló rostnyalábot szakítás! műveletnek vetnek alá. Ismeretes az is, hogy 5 egymástól eltérő hosszúságú, különböző elemi rostokat szakítási művelettel úgy kezelnek, hogy például a természetes rostnak hosszabb alkatrészeit, melyeknek hoszsza nagyobb, mint a szakító hengerek tá-10 volsága, körülbelül erre a hosszra szaki t-Ha végtelen mesterséges rostokból álló rostnyalábot ilyen szakító gépen vezeLünk át, iigy soha sem érjük el azl, hogy a 15 nyújtható pászmában levő valamennyi rost hossza kisebb legyen, mint a szakító pálya hossza, vagyis a nyújtó hengerek egymástól való távolsága. A rostok egy bizonyos része mindig hosszabb marad mint 20 amekkora a készülék szakító pályája, mert a szakadás mindig ott következik be, ahol a rostban 'kisebb ellenállású helyek vannak. Ezért nem lehetett azt sem megakadályozni, hogy az elszakadt rostok egy 35 része rövidebb volt, mint az úgynevezett szakító pálya hossza. Habár a közepes szálhossz megállapításánál a felteié és lefelé eltérő szálhosszak a számításnál egymást kiegyenlítik, úgy" éppen ezek a ki-30 eső szálhosszak az okai annak, ha a további textil technikai feldolgozásnál nehézségek merülnek fel. A túlságosan rövid rostok a nyújtó pályákon nem nyújthatók szakszerűen és egyenetlen, változó átgg mérőjű fonalat adnak; a túlságosan hoszszú rostok a nyújtó pályákon való nyújtással szemben túlságos nagy ellenállást fejtenek ki és egyenetlen fonalat adnak. Ezek a hátrányok, amelyek végtelen mesterséges rostszalagnak pászmában való sza- 40 kítása következtében jelentkeznek, a szakító eljárás bevezetését eddig komolyan akadályozták. Ügy találtuk, hogy sokkal egyenletesebb száleloszlást kapunk, ha a kezdetben vég- 45 leien rostkötegeket egymás után több fokozatban szakítjuk. Például úgy járunk el, hogy az első szakításnál a készüléket oly hosszra állítjuk be, mellyel hosszú szál, például a kívánt szálhossz sokszorosa ér- 50 belő el; ezáltal a szándékolatlanul rövid szálhosszaknak az összanyagban való mennyisége, aránylag csekély. Ha az így kapóit hosszúszálú pászmát második szakítási művelet alá vetjük, amelynél a sza- 55, kítási hosszat úgy állítjuk be. hogy a túlhosszú szálak a kívánt szálhosszra rövidülnek, míg a kívánt hossznak megfelelő méretű szálak hossza változatlan marad, akkor az egyszeri szakítási művelettel 60 szemben a szálhosszak megoszlása rendkívüli módon megjavul. Emellett célszerű, ha egymásra következő és egymással összhangba hozott szakítási műveleteket egyetlen munkamenetben egyesítünk; azonban 65 a leirt módon fokozatokban végezett szakítással egyébként tetszőleges módon, például metszett rostokból kapott, hosszúszálú rostpászmát is megjavíthatunk, melynek elemi rosthosszai egyenlőtlenek. Megjegy- 70 zésre érdemes, hogy a rostpászmák szakításához szükséges csekély erőszükséglet mellett a már előszakított pászmákat könynyen, többszörösen dublírozhatjuk, miáltal nagy gépteljesítmény érhető el. 75 A mellékelt táblázatban különbözőképpen, de mindig 1 :1.5 mértékű nyújtással szakított rostpászmák diagrammjait