119673. lajstromszámú szabadalom • Kétrészű bányaduc

MAGYAR KIRÁLY] SZABADALMI BIRÓSÁÖ SZABADALMI LEÍRÁS 119673. SZÁM V/f. (Xlí/a.) OSZTÁLY. — H. 10109. ALAPSZÁM. Kétrészű bányaduc. Hiiiselmanii Wilhelm bányaigazgató, Essen-Bredeney-ben és Tiefenthal Carl gyáros, Velbert-ben (Rhld). A bejelentés napja 1937. évi június hó 14-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi június hó 17-ike. A találmány vasból való bányaduc, mely külső ducrészből és ékalakú belső ducrészből áll. A találmány szerinti bánya duc azokhoz az ismert fajtájú szerkeze-5 tekheztartozik, amelyek nagy hordképes­séggel rendelkezve, csak korlátoltan en­gedékenyek, amire különösen az úgy­nevezett „omlasztó váj ás" esetében van szükség. Azoknál a rendkívül nagy erők-10 nél, amelyek itt fellépnek és a techniká­ban egyébként, mindenekelőtt a gép­szerkesztésnél megengedhető igénybevé­teleket messze túlhaladják s minden eset­ben a maradandó alakváltozás határáig, 15 sőt a maradandó alakváltozás körzetébe is terjednek, egészen különleges rend­szabályokra van szükség. Mindenekelőtt a fellépő felületi nyomásokat uralható határok között kell tartani, hogy a bánya-20 duc nyomás alá való jutásakor bemaró­dásokat elhárítsunk, amelyek később a bányaduc szándékolt oldását akadályoz­nák. A jelzett célból a találmány szerinti 25 bányaduc felépítése azon az elven alapul, hogy a belső és a külső ducrész közötti nyomást egymással szemközt a magas­ság irányában eltoltan elrendezett tá­maszfelületeken több szorítóhelyre visz­jo szük át, hogy ekként a fellépő felületi nyomásokat a bányaduc hosszának na­gyobb részén osszuk el. Ennek elérésére két, esetleg három elkülönített szorító­helyet alkalmazunk, amelyek közül az t5 első (a legalsó) a külső bányaducrészre helytállóan támaszkodik, míg a második szorítóhely az elsőre támaszkodik, emel­lett pedig valamennyi szorítóhely az egyik oldalon éket, a másik oldalon pe­dig éktámasztékot alkot, ami azt ered- 40 ményezi, hogy egymást kölcsönösen le­horganyozva állandóan egymásba kap­csolódnak. Az említett szorítóhelyek ékeinek és éktasakjainak (éktámasztékok) emelke- 45 dése egymással egyenlő, mégpedig cél­szerűen valamivel nagyobb ez az emel­kedés, mint az, mely a szerkezeti anya­gok súrlódási határszögének megfelel, azaz, az ékzárak önmagukban nem ön- 50 záróak. Hogy erre való tekintettel a szorítókengyelek alakzatait a bányaduc nyomás alá jutásakor önműködő felfelé csúszás ellen, így tehát a bányaducot idő előtti utánengedés ellen biztosítsuk, az 55 egyik szontóhely csavarral, amelyet rugó hord, rögzíthető. Ezzel a bányaducot egyrészt megvédhetjük túlságos terhelés folytán bekövetkező túligénybevétel el­len, mert az említett rugó mintegy „biz- 60 tonsági szelep" módjára működik, más­részt pedig az említett rugó előfeszült­ségének csavar segélyével való beállít­hatósága lehetővé teszi a bányaduc kü­lönböző hordképességeinek beállítását. 65 A rajzon a találmány foganatosítási példájának vázlata látható. Az 1. ábra a találmány szerinti bányaduc hosszmetszete, a 2. ábra az 1. ábrához tartozó egyik, a 70 3. ábra pedig az 1. ábrához tarozó másik oldalnézet.

Next

/
Oldalképek
Tartalom