119591. lajstromszámú szabadalom • Távolbalátóvevő

MAGYAR KIRÁLYI J| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119591. SZÁM. VII /j. OSZTÁLY. — L. 7311. ALAPSZÁIM. Távolbalátóvevő. Radioaktieugesellseliaft D. S. Loewe cég, Berlin-Steglitz. Megállapított bejelentési napja 1935. évi október hó 22-ike. Németországi elsőbbsége 1934. évi o'ctüber hó 25-ike. Kiválasztva az L. 6967. alapsaámú bejelentésből. A találmány távolbalátóvevő hosszú képváltozási szinkronizáló impulzusainak elválasztása a rövid sorszinkronizáló imipulzusaitól, a képszélek világosabbá téte-5 lének és a mindkét irányú visszafutó vonalak erős kiemelkedésének az elkerülésével, különösen oly távolbalátóadások vételénél, melyek kettős spirálitárcsával dolgoznak. Ki Csillámlásmeintes kép elérése céljából a soráthelyezés módszerét alkaJlmazzuk, melynek munkafolyamata az, hogy egy pl. 180 soros képnél először az 1, 3, 5, 7 egész 179-ig levő sorokat, azután a 2, 4, ib 6, 8 egész 180-ig levő sorokat tapogatjuk le. Ez eljárásnál oly Nipkow-tárcsát használunk, melynél a kép pontlyukak (a képpontokat letapogató lyukak) két spirál. alakban vannak elrendezve. Az 1. ábra 20 különösen célszerű gyakorlati kivi té!i alakját mutatja az önmagában véve általános megoldási gondolatnak, mely abbain áll, hogy a vételi oldalon előállított) len tapintandó billenőrazgésekből villamos 2b differenciádé útján negatív záróimipulzusokat vezetünk ki és a távolbalátócső egy fény vezér lőszervéhez vezetjük hozzá. Az 1. ábrán megadott megoldás elkerüli azt a hátrányt, mely a záróim pulzusok és a 30 képimpulzusok felkeverésénél állana elő a Braun-féle cső ugyanazon fényvezérlő elektródján, nevezetesen-a kép élességének rosszabbítását a fényvezérlő vezeték kapacitív terhelései folytán. Egy legmo-85 dernebb szerkezetű tá volbalátócsőnek ugyanis a (20) katód fölött a leheitő legnagyobb közelségben (21) vezérlőrácsa van, röviddel mögötte pedig már egy (22) kondenzorelektródja, mely (23, 24) elektrosztatikus lencsék segítségével az eleik- 40 tronsugarat egy (25) rekesz nyílására koncentrálja, mire később a (25) nyitásnak a világítóernyőre elektronoptikai eszközök útján való jjeképezése következik. A találmány értelmében a sugár zárás nem a 45 (21) vezérlőrácson történik, mely a távolbalátóvevő (26) végső csövével kapacitásszegény (27) vezetékkel van összekötve, hanem: a (28) vezetéket, mely az előJ feszültséget és a záróimipulzusokat ve- 50 zeti, a röviddel a (21) vezérlőrács mögött fekvő legközelebbi (22) elektródára közvetlenül kapcsoljuk rá. Jóllehet ekkor kissé erős feszültségekkel kell: reteszelni, azonban ez teljesen független a rácskör- 55 ben levő folyamiatoktól. A találmány értelmében a zárófeszültséget egy a mindenkori billenőgörbék legnagyobb frekvenciakomiponensére hangolt, célszerűen vasmagos (29) ellenütemű transzformátor út- 60 ján vezetjük le a (30) ellenütemű erősítő amódáramaiból, melyek az eltérítő lemezeket táplálják. Amíg ugyanis az eltérítolemezek a (31, 32) ainódellenál'lásokra a (33, 34) eltérílőkoindenzátorokon át van- 65 nak rákapcsolva, addig az anódellenállások táplálóvezetékébe, mely a (35) hálózati anódhoz vezet, a találmány szerinti lökéstranszformátor egy-egy (29) primertekercse van kapcsolva. A (29') szekun- 70. dertekercs közvetlenül a (28) vezetékkel van összekötve és ezzel a (22) kondenzorelektródhoz van kapcsolva. A (36) kép-, váltási erősítőcsőhöz egy megfelelően ki-