119244. lajstromszámú szabadalom • Izzadságfelvevő betét
Megjelent 1938. évi október hó 15-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 119244. SZÁM. I/i. OSZTÁLY. — L. 7304. ALAPSZÁM. Izzadságfelvevő betét. Lauter Frigyes kereskedő, Budapest. A bejelentés napja 1937. A találmány ruhahónaljban elhelyezendő, izzadsági'elfogó betétre vonatkozik. Ismeretes, hogy az átizzadás hatásosabb megakadályozására a szokásos alakú be- 5 tét két szárnyát zsebszerüen képezik ki és a zsebekben vékony gumilapot helyeznek el, amely a nedvességnek a betéten való áthatolását van hivatva meggátolni Gyakorlati tapasztalatok azonban azt 10 mutatták, hogy a feladatot még az ilyen betétek sem oldották meg kifogástalan módon. Vizsgálataim során megállapítottam, hogy az ilyen bei étekhez természetszerűen használandó igen vékonv gumi- 15 lapoknál — még a leggcndosabb'gvártás mellett is —, itt-ott rendkívül apró, tűszúrás finomságú likacskák észlelhetők és már néhány ilyen likacska jelenléte elegendő, hogy a betét kifogástalan mű- 20 ködését kétségessé tegye. E megismerésen alapszik jelen találmány, melynek lényege az, hogy a betét mindegyik szárnyán vagy szárnyában legalább két gumilapot “ alkalmazunk, 25 amelyek vagy egymáson fekszenek, vagy szövet választja e! őket egymástól. Ezzel elérjük, hogy még abban az esetb -n is, ha az igen vékony gumilapban akár a gyártás hibájából, akár a kezelésből vagv 30 pedig a betét készítésénél előfordulható gondatlanságból kifolyólag a már említett, rendkívül apró lyukak, illetve már nagyobb nyílások vagy hasítékok keletkeznének; igen kicsi a valószínűsége an- 35 nak, hogy egymáson fekvő két vagy több gumilapnál ilyen folytonossági hiányok összeessenek és ezzel a betét működését károsan befolyásolják. évi március hó 11-ike. A találmány szerinti izzadságfelvevő betét példaképein kiviteli alakját a mel- *0 lékelt rajz tünteti fel, amelyen az 1. ábra felülnézet és a 2. ábra keresztmetszet. A bemutatott foganatosítási példában a szokásos alakú betétnek zsebszerű két 45 szárnya van. Az egyik szárnyban a rétegek a következők: külső (aj’) szövet, (b,) gumilap, (a,”) belső szövet; a másik szárnyban pedig: külső (a2’) szövet, (b,) gumilap és belső (a2’’) szövet. E szárinak 50 külső oldalán egy-'egy (d,), illetve (d„) szövettel takart ‘(c,),' illetve (c,) gumilapot erősítünk n:eg. A betét szárnyai tehát a következő rétegekből állanak: szövet, gumilap, szövet, gumilap, szövet. 55 A (dj), illetve (d2) takarószövetnek és o (Cj), illetve (c2) gumilapoknak nem kell a betétszárnyak egész területére kiterjedniük, hanem a betétnek csak ama részére, amely a hónalj-verejtékmirigyek 60 hatásának legjobban alá van vetve, amint ez az ábrán látható. Jó eredményt érünk el. akkor is, ha a megoldást oda módosítjuk, hogy a betétszárnyat alkotó két szövet között nem 55 egy gumilapot, hanem két vagy több ilyet helyezünk el egymáson. Ez esetben tehát a betétszárnyak a következőrétegezésüek: szövet, gumilap, gumilap, szövet. Nem változtat a találmány lényegén 70 az sem, ha a bemutatott foganatosítási példában a (c,), illetve (c2) gumilapokat megkettőzzük, mert ezzel a gumilapok folytonossági hiányából származható hátrányokat a találmány szerinti módon és 75 eszközzel szüntetjük meg. NVOMPAWIBA'5
