119071. lajstromszámú szabadalom • "B"-kapcsolású ellenütemes erősítő

IAÖYAR XIRlLYI SZABADALMI BIRÓ8Á0 SZABADALMI LEÍRÁS 119071. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — T. 5763. ALAPSZÁM. B-kapcsolású ellenütemes erősítő. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1936. évi július hó 24-ike. Németországi elsőbbsége 1935. évi augusztus hó 12-ike. Az úgynevezett ,,A"-erősítőknél, vagyis oly erősítőknél, amelyek a karakterisztika egyenesvonalú részében közepes anód­nyugvóárammai dolgoznak, mely áram h valamivel nagyobb, mint az átvihető legnagyobb váltakozó áram csúcsértéke, az anód veszteségi teljesítményének ha­tára következtében a megengedhető anód­csúcsáram milliamperekben kicsiny az 10 anódtelep Voltban mért feszültségével szemben. így pl. az összes forgalomban lévő csöveknél, amelyeknek szükségelt anódfeszültsége kb. 300 Volt, az anód­áram legnagyobb csúcsértéke kereken 40 mA. A nagy anódváltófeszültségnek, mely kb. 200 Volt és az aránylag kicsiny anódváltóáramnak a hányadosa, tehát a záróellenállás, aránylag nagy. Ennek az ellenállásnak az értéke a cső anódoldalára 20 vonatkoztatva, kb. 5000 Ohm nagyság­rendű. Az úgynevezett „B "-erősítőknél, ame­lyek a karakterisztika alsó könyökén gyakorlatilag nullaértékű anódnyugvó-25 árammal dolgoznak, amelyeknél tehát mindegyik cső az átviendő váltakozó áramnak csak egy fél hullámát erősíti, a cső váltakozóáramú teljesítményének az anódveszteségteljesítményhez való vi-30 szonya lényegesen kedvezőbb, mint az „A"-erősítőknél. Azonos anód-veszte­ségtelesítmény mellett bizonyos körül­mények között a váltakozóáramú teljesít­mény ötször akkora lehet, mint az „A"-85 erősítőknél. Ha ugyanazt az anódfeszült séget alkalmazzuk, mint az .^"-erősí­tőknél. akkor a „B "-erősítő kedvezőbb munkaviszonyainak kihasználása végett gondoskodnunk kell arról, hogy a csövön nagy csúcsáramok folyjanak át. A gya- 40 korlat azt mutatta, hogy azonos nagy­ságú csövek esetén, ellentétben az említett ,,A"-erősítővel, az anód csúcsáramának értéke kb. 200 mA és ennél több is lehet anélkül, hogy a megengedhető anód- 46 veszteségteljesítményt túlhaladnók. A záróellenállás ez esetben a nagy anód­áramnak megfelelően aránylag kicsiny. A cső anódoldalára vonatkoztatva a záróellenállás kb. 1000 Ohm nagyság- 50 rendű. Oly erősítőknél, amelyek változó ter­heléssel dolgoznak, pl. drótüzemű rádió­erősítőknél, amelyeknél az egyidejűleg be­kapcsolt fogyasztók száma állandóan vál- 55 tozik, az erősítők kimenő oldalán fenntar­tandó kapocsfeszültségállandó voltát csak úgy biztosíthajtuk, ha az erősítő belső ellen­állása a hangszóró ellenállásához, illetőleg a hálózat, ellenállásához viszonyítva ki- 60 csiny. Az ,,A"-erősítőknél ez a követel­mény az anód-veszteségteljesítményre való tekintettel teljesítve van. A záró­ellenállás mindig 2—10-szer akkora, mint az erősítő belső ellenállása. 65 A ,,B"-erősítőknél ezzel szemben az aránylag kicsiny anód-veszteségteljesit­mény miatt más helyezettel állunk szem­ben. A forgalomban kapható ismert triódáknál a záróellenállás mindig kisebb, 70 mint a cső belső ellenállása. így pl. a gyakran használatos 20 Wattos ,,B"­erősítőcső záróellenállása 1000 Ohm, míg a végcsövek belső ellenállása 5000 Ohm.

Next

/
Oldalképek
Tartalom