118933. lajstromszámú szabadalom • Eljárás oxidkatódák előállítására

MAGYAR KIRÁLYI ^^^^^ SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118933. SZÁM. Vll/d. OSZTÁLY. — I. 3583. ALAPSZÁM. Eljárás oxidkatódák előállítására. Egyesült Izzólámpa és Villamossági 11.-T. cég-, Újpest. A bejelentés napja 1935. évi júnias hó 5-ike. A találmány eljárás villamos kisütőcsövekhez való oxidkatódák, mégpedig az úgynevezett „kent katódák" előállítására és az ilyen katódák, valamint a 5 velük ellátott csövek tökéletesítését célozza. „Kent katódák" alatt tudvalevőleg olyan oxidkatódákat szokás érteni, melyeknek emittáló rétegét nem fémgőznek 10 a magtestre való rápárologtatásával, hanem bizonyos anyagoknak a magtestre való felvitelével („telkenésével") és az így kapott bevonatnak oxiddá való átalakításával állítják elő. Az ilyen kató-15 dák újabb időben jó tulajdonságaiknál fogva igen elterjedtek, de nem voltak minden esetben használhatók, miért is bizonyos csőtípusokat fémgőzeljárással készült katódákkal kellett ellátni, dacára 20 annak, hogy a jó kent katódák emissziója és egyéb tulajdonságai, pl. fűtőenergiaszükséglete, a fémgőzeljárással készült katódákénál kedvezőbb. A kent katódákat ugyanis mindeddig wolfram- vagy 25 molibdénmagokon, vagy igen vékony nikkeldrótmagokon nem tudták jó eredménnyel előállítani, és ezért kellett pl. olyan csöveknél, melyeknél a kent katódák maganyagául általánosságban hasz-30 nált nikkel és nikkelötvözetek szilárdsága már nem volt elegendő, fémgőzeljárással készült katódákat használni. A találmány szerinti eljárással kent katódát kifogástalanul lehet wolfram-, 85 molibdén-, tantal- és egyéb magokon, valamint igen vékony nikkelmagokon előállítani, és a találmány szerinti eljárás lehetővé teszi kent katódáknak olyan vékony magokon való előállítását is, melyekre eddig csak fémgőzeljárással 40 lehetett jól emittáló réteget felvinni. A kent katódákat eddig főleg kétféle módon készítették éspedig a magdrótnak az oxiddá átalakítandó alkáli- vagy földalkálifémeknek, pl. báriumnak, megfelelő 45 vegyületeit, rendszerint karbonátjait, vagy esetleg oxalátjait tartalmazó szuszpenzión való áthúzása és az így kapott bevonatnak a drótra kb. 650—1000 C° hőmérsékleten, rendszerint szénsaváram- 50 ban való ráégetése, vagy pedig a fenti szuszpenziónak a magtestre való rápermetezése vagy szórópisztollyal való ráfecskendezése útján, mely utóbbi esetben a bevonatot utókezelés nélkül alaki- 55 tották át oxiddá. A bevonatnak oxiddá való átalakítása mindkét esetben a katódának a csőben való felizzítása útján történt, mikoris az alkalmazott magas (kb. 1000—1200 C°) hőmérsékleten a 60 karbonát vagy oxalát oxiddá alakult át. Ezután a katóda „formálása" következett, melyet többféle ismeretes módon végeztek. A találmány szerinti eljárással mindkét fentismertetett módon dol- 65 gozhatunk és mindkét esetben előnyöket érünk el. A- találmány szerinti eljárás azon a felismerésünkön alapszik, hogy kent katódák készítésénél, ha azokat oxidálható 70 anyagú magtesteken készítjük, a magtest felületének oxidálódása káros. Ez a felismerésünk azon a tényen alapszik, hogy nem oxidálható anyagú magon, pl. platinán, kent katódák minden nehézség 75 nélkül készíthetők és hogy a kent kató-