118901. lajstromszámú szabadalom • Kapcsolási elrendezés kisfrekvenciáju átvivőberendezések dinamikájának szabályozására

IAÖTAR KIRÁITI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 118901. SZÁM. //f ^ 0 O0 Vll/j. OSZTÁLY. — T. 3848. ALAPSZÁM. Kapcsolási elrendezés kisfrekvenciájú átvivőberendezések dinamikájának szabályozására. Telefunken Gesellschaft fílr drahtlose Telegraphie m. b. H., Berlin. A bejelentés napja 1936. évi november hó 28-ika. Németországi elsőbbsége 1935. évi december hó 10-ike. A találmány kapcsolási elrendezés kisfrekvenciájú átvivő berendezések (mikrofonos berendezések, hangfeljegyző, hangos film, valamint más adóberendezések) di-5 nautikájának szabályozására, amelyeknél kisfrekvenciájú erősítő legnagyobb és legkisebb amplitúdói közötti viszonyt szabályozzák. A dinamikát szabályozó ilyen berendelő zések sok esetben szükségesek azért, hogy kifogástalan átvitelt tegyünk lehetővé. Az emberi beszéd dinamikájának körzete kb. X • 500-t.ól 1 :1000. Zenekar dinamikájának körzete, tehát a pianissimo és fortissimo 15 köziötti terjedelem körülbelül 1 :10.000. Azonban hangnak hanglemezekre vagy filmekre való felvitelénél a hanghordozóra amplitúdók legfeljebb 1 : 30, illetőleg I : 50 körzetbein vihetők fel, ami azt je-20 lenti, hogy az 1 :1000-től 1 :10.000 terjedelmű természetes dinamikát a hangjelhordozóknál éppen még lehetséges 1 : 50 körzetre kélT összeszűkíteni. Ezt az ismert kapcsolásoknál úgy vég-zik ©1, hogy a 25 hasznos átvitel útjából, tehát az erősítés útjából impulzusokat vesznek le ós azokat egyenirányítót tartalmazó segédkapcsolásiba vezetik. Akkor az egyenirányító s olyan feszültséget ad, amely függ a % át^P vitt amplitúdók közepes értékétől. Igen nagy váltófeszültségeknél nagy szabályozó egyenfeszültséget, kis váltófeszültségeknél kis szabályozó egyenfeszültséget kapunk. Ezt a szabályozó egyenfeszültsé-35 get például, arra használják fel, hogy az . átvitel útján fekvő cső rácselőf észültségét változtassák és pedig a dinamika szűkítésekor oly módon, hogy nagy amplitúdóknál az erősítés tényezője csökken, kis amplitúdóknál ez a tényező nő. Ily módon a legnagyobb amplitúdó és legkisebb amplitúdó közötti viszony kívánt csökkentését érik el. Kitűnt, hogy célszerű, ha különböző szabályozógörbék állíthatók be, mert a fel- fö vételnél adott különféle feltételekhez különböző optimális szabályozási görbék tartoznak. A legkedvezőbb szabályozási fok többé-kevésbé függ az átvitel tárgyától. Ezért előnyös, ha a szabályozó készüléket 50 úgy képezzük ki, hogy különböző, mindenkor tetszés szerint beállítható szabályozási görbéket kapjunk. Az emberi fül a különböző hangerősségeket logaritmikus függvény szerint képes megkülönböztetni, 55 úgy, hogy ennek következtében akusztikai jelenségek dinamikájának változásai azonos határértékek mellett a legkevésbé észrevehetők, ha a feszültségek amplitúdóviszonya a szabályozó tag előtt és mögött, 60 vagyis a szabályozási görbe, lineáris léptékben szintén logaritmikus lefolyású, illetőleg kettős logaritmikus léptékben lineáris lefolyású. Ezt az eredlmiényt a találmány értelmé- 6& ben azzal érjük el, hogy az önmagában ismert segédkapcsolás átviteli útjában, tehát az erősítés útjában az áramerősség- , tői függő ellenállásokból, például .egyénirányítókból alkotott feszül tségösztót ren- 70 dezünk el, amelyről a szabályozótagihoz