118640. lajstromszámú szabadalom • Eljárás elégtelen sülőképességű, főleg a fiatalabb korú, oxigénben dúsabb gázkőszeneknek városi gáz termeléséhez való kigázosítására
MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BIRRTSJÖ SZABADALMI LEÍRÁS 118640. SZÁM Il/e. OSZTÁLY. — K. 13394. ALAPSZÁM. Eljárás elégtelen sülőképes ségű, főleg a fiatalabbkorú, oxigénben dúsabb gázkőszeneknek városi gáz termeléséhez való kigázosítására. Salgó-Tarjáni Kőszénbánya Részvénytársulat cég Budapesten. A bejelentés napja 1936. évi március hó 2-ika. Jóminőségű gázkőszén a kigázosítási hőmérsékleten lepárolva tudvalevőleg összesült, nagyszilárdságú,fuvódott koksz lepénnyé alakul át, mely elaprítva pl. 5 gázkoksz néven kerül forgalomba. Fiatalabbkorú oxigénben dúsabb gázkőszenek, pl. a nagymányoki kőszén, nem eléggé sülőképes és csak különleges rendszabályok alkalmazása esetén ad kellő 10 darabosságú kokszot, Az ily kőszenekből termelt koksz egy része éspedig az, mely a lepárló tér izzó falaiból kisugárzó hő hatásának legelsősorban volt kitéve, rendszerint kellő nagyságú tömör dara-15 bókból áll ugyan, de a szénadag belseje, amely megfelelő hő hatásának kevésbbé volt kitéve, és melynek felhevítése és kigázosítása is lassabban történt, mint a külső, az izzó tűzálló falakkal közvet-20 lenül érintkező részeké, rendszerint sok apró darabot tartalmazó kokszot ad. Az imént említett jelenség különösen tapasztalható a nagyterű kamrákban való lepárláskor, melyekben a lepárlás idö-25 tartama e kamrák szokásosan nagy szélességi méreteinek megfelelően aránylag hosszú (20—24 óra) és a kokszolódás, azért is, mert a szén rossz melegvezető, a szénréteg belsejéig csak lassan hatolhat 30 előre. Hogy tömörebb kokszot kapjanak, kokszolóművekben a szén térfogatsúlyát a kamrákba való betolás előtt döngölés révén való tömörítéssel növelik. E meg-35 oldás hátránya, hogy foganatosítása csak nehézkes üzemmel lehetséges és hogy a kamrákba tolt szénadag gázáteresztcképessége a döngölés folytán csökken, ami a kitermelt gáz minőségére hátrányos. A találmány szerint mindkét imént 40 említett hátrányt azzal az egyetlen műszaki rendszabállyal küszöbölhetjük ki, hogy a világítógáz termelésére kigázosí tandó kőszenet döngölés helyett brikettezéssel tömörítjük, majd e briketteket a 45 lepárlótérben legalább 950 C° hőmérsékleten foganatosított lepárlás révén kokszlepényekké sütjük át. A brikettezés ugyanis az említett döngöléstől eltérően gépiesen a tömeggyártás elveinek teljes 50 betartásával és egyenletesen végezhető, emellett a brikettek közötti hézagok a szénadag gázáteresztőképességét növelik és ezzel a kitermelt gáz minősége javul. Ujabban ismeretessé váltak oly sajtók, 55 pl. az ú. n. gyűrűs hengersajtók (Ringwalzenpresse), melyek a brikettezést eladdig el nem érhető nagy, pl. legalább 2500 kg/cm2 körüli nyomással, teszik lehetővé, Némely elégtelen sülőképes- 60 ségű kőszén kigázosításánál előnyösnek bizonyult, ha a találmány szerinti eljáráshoz a kigázosítandó kőszenet ilyen, legalább 2500 kg/cm2 körüli nyomással sajtoljuk brikettekké. Ez a nagyfokú 65 tömörítés a melegvándorlás sebességét nagyságrendileg, egészen aránytalanul felfokozza és így a kellő darabossággal való kokszolódást még nagyterű kamarák alkalmazása esetén is megbízhatóan és 70 az eddiginél rövidebb idő alatt elérhetjük. Az említett nagynyomáson előállított
