118523. lajstromszámú szabadalom • Berendezés terhelésre igénybevett sínekben, tartókban és hasonlókban keletkezett feszültségek megállapítására

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118523. SZÁM. VII/f. OSZTÁLY. — B. 13167. ALAPSZÁM. Berendezés terhelésre igénybevett sínekben, tartókban és hasonlókban keletkezett feszültségek megállapítására. Bereznai Oszkúr oki. gépészmérnök, MÁV. mérnök, Rákospalota. A bejelentés napja 1935. évi szeptember hó 9-ike. A húzásra, nyomásra vagy hajlításra igénybevett tartókban (pl. vasúti sínekben, hengerelt, hegesztett és szegecselt tartókban, oszlopokban stb.) terhelés közben 5 különböző fajtájú ós nagyságú igénybevételek keletkeznek, amelyek értékeinek és időbeli változásainak megállapítására, illetve érzékelésére alkalmas a találmány szerinti berendezés. 10 Az érzékelés diagrammszerűleg történik éspedig olymódon, hogy az igénybevett szálnak hosszváltozásait erősen megnagyítva tüntetjük fel A hosszváltozást feltüntető mérőberen 15 dezések lehetnek mechanikaiak, elektromosak, vagy optikaiak. A mechanikai áttételű berendezések hátrányai: a mozgó tömegek aránylag nagy tehetetlensége, a rajzolóirón súrló-20 dása a papiron és a műszerek nagy mérési hossza. (60—400 mm), amely különösen a hajlított tartók feszültségmérésénél érezteti kellemetlen hatását. Az elektromos elven alapuló berendezé-25 sek a méréshez szükséges elektroncsöves erősítők és oszcillográf miatt költségesek, a velük való mérés nehézkes és sok helyet foglalnak el. A mérés eredményét az időjárás, valamint az elektroncsövek álla-30 pota lényegesen befolyásolja. A legegyszerűbb eszközökkel, kis költséggel és amellett mégis megbízható mérésre leginkább a® optikai berendezések alkalmasak, mint amilyen a találmány 35 szerinti berendezés is. E berendezés előnye a kis mérési alaphosszúságú (43 mm), a nagy (500—1000-szeres) nagyítás, a mozgó tömegek elhanyagolható tehetetlensége, a holtmozgás teljes hiánya és a tartókra való gyors és 40 könnyű felerősítés módja. A mellékelt rajz a találmány tárgyát példaképeni kiviteli alakban tünteti fel és pedig: az 1. ábra pl. vasúti sínre szerelt berende 45 zést a 2. ábra C—D vonala szerinti keresztmetszetben, a 2. ábra a berendezést részben felülnézet ben, részben az 1. ábra E—F vonala menti vízszintes metszetben tünteti fel, a 50 3. ábra részletet tüntet fel a 2. ábra A—B vonala szerinti keresztmetszetben. A találmány szerinti berendezés két részből áll, nevezetesen a (m) felfogó részből, mellyel a berendezést a tartókra fel- 55 erősítjük és a tulajdonképeni (v) műszerrészből. A felerősítés úgy történik, hogy a felfogó részt az (n) csavarral erősen a sínszál talpára rögzítjük. A felfogó rész e go körül a csavar körül, mint forgási tengely körül az (r) csavar állításával elforgatható, miáltal a (kl, k2) nyúlványokba beakasztott műszer a sín felé közeledik. A műszerrészből két (a) és (b) csúcs áll 65 ki, melyek a fent leírt művelet alatt a sín talpához szorulnak és abba kissé belemélyednek. A csúcsok közrül az (a) jelű a (v) műszerházzal van összekötve, míg a (b) jelű az (11, 12) görgőkkel alátámasz- 70 tott, elmozdítható (c) hasábba van beágyazva. E hasábhoz az (e) rugó a (d) lap