118500. lajstromszámú szabadalom • Vetélő szövőgépekhez

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 118500. SZÁM XlV/b. OSZTÁLY. — S. 17020. ALAPSZÁM. Vetélő szövó'gépekhez. Szijj József textilipariskolai tanár, oki. gépészmérnök, Újpest. A bejelentés napja 1937. évi augusztus hó 16-ika. 10 a A találmány szerinti vetélőben alkalmazott esévetar tóorsó-ágyazás lényeges része egy laposvasból készült kengyel, mely magába foglalja a csévetartóorsóvá alakított és forgathatóan ágyazott laprugókat. A kengyelt ékkel rögzítjük meg a vetélötestben. Kettős célt szolgál ezen kívül a befelé lerézselt éllel ellátott alátétlemez, melyet szintén ék rögzít meg a helyén; egyik cél lerézselt éllel a vetélő széthasadását meggátolni, a másiik cél éknek fel fekvését biztosítani. A rajz a régi megoldású vet élőt, valamiint a találmány szerinti vetélő három 15 különböző foganatosítási alakját tünteti fel. 1. ábra a régi csévetartóorsó-ágyazás oldalnézetét, a 2. ábra ugyanannak felülnézetét ábrá-20 zolja. A 3. ábra a találmány iszeninti vetélő foganatosítási alakjának felülnézetét, míg a 4. ábra ugyanazt oldalnézetben mutatja. Az 25 5. és 6. ábrák más-más foganatosítási alakokat mutatnak. A 7. ábrán az A—B metszet látható. A találmány szerinti vetélő csévetartóorsó-ágyazásának célja az eddig használ a-30 tos vetélők régi, sok zavart és költséget okozó c s é v e tar tóor só - ágyazásán a k a megjavítása. A gyakorlatban eddig használt régi megoldású vetélő (4—5—7) csapjai (1. ábra) gyafcan eltörtek és a vetélőtestből 35 kibújva az értékes szövőbordát tönkretették. A régi rendszernél a (6) orsó a központi fekvését biztosító (7) csapon csupán egy alkotó mientén fekszik fel és igy az a használat folytán gyorsan lekopik, az orsó pedig elveszti központos fekvését. Az ilyen í0 lehajló orsó tépi a vetülékfonalat, illetőleg lehetetlenné teszi a szövést. A régi ágyazás (3) laprugója rögzíti a (6) orsót központos fekvésében, mialatt a (3) rugó teljes feszítő erejével terheli a {2) fave- 45 télőtestet. A (8) körmök célja, hogy a cséve hüvelyének előrecsúszását megakadályozzák. Ugyanaz a célja a (18) félgömbölyű laprugóknak is. A felsorolt hibákat küszöbölik ki a rajz 3., 4., 5. és 6. ábráin 5c példáképen ábrázolt találmányi megoldások. Ismeretes ugyan olyan megoldása az orsóágyazásnak, mely szintén kiküszöböli a (4—5—7) csapokait, de ennek a rendszer- 55 nek az alábbi hátrányai vannak; pl. kopás esetén meglazulhat, illetőleg kiemelkedhet a (6) orsó a vetélőből, miáltal az eltépheti a lánicfonalak tömegét, más hibája e megoldásnak, hogy súlyosabbá teszi 60 a. vetélő egyik végét, ami labilis futást eredményez, hiba továbbá még e megoldásnál a körülményes, nehézkes és nem utolsósorban drága kivitel, valamint beépítés, miáltal az nem versenyképes. 65 Ezzel szemben a találmány szerinti orsóágyazásnál kopás esetén sem lazulhat meg a csóvetartóorsó, de nem is vesztheti el központos fekvését, mert a szabad végeken összekötött (17) rugólapok a (14) kú- 70 pos csapon annak közepe felé, tehát a kopás irányában húzódnak, mint ahogy a 7.