118498. lajstromszámú szabadalom • Eljárás fémes szélesabroncsok melegenhengerlésére

MAGYAR KIRÁLYI #£m|| SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118498. SZÁM. Xll/e. OSZTÁLY. — D. 4888. ALAPSZÁM. Eljárás fémes szélesabroncsok melegenhengerlésére. Doubs Julius oki. mérnök, Berlin-Wilmersdorf. A bejelentés napja 1937. évi március hó 23-ika. A találmány eljárás fémes szélesabroii­csok melegen hengerlésére. „Szétesabron­esok"-on általában olyan lemezeket érte­nek, amelyek 600 m(m-nél szélesebbek, 3 5 mm-nél vékonyabbak és 30—100 m hosz­szúak. Már javasolták ily szélesabroncsok elő­állítását (rendesen elöhengerelt) lapos vasrudaknak oly folytonos hengerművek -10 ben foganatosított kihengerlése útján, amelyeknél az előnyujtó hengerek állvá­nyai és a készrenyujtó hengerek állvá­nyai egymás mögött fekszenek és ame­lyeknél a lapos vasrudat egy hevítésben 15 hengerlik ki. Ezek ai hengermüvek, amelyek a salak­törő- és duzaasztóhengerek állványait bele­értve, (14) hengerállványt is ölelnek fel, melyek mindegyikéhez külön hajtómotor 20 és előtét tartozik, természetesen csak rendkívüli nagy évi termelésre rendezhe­tők be. Ismeretes továbbá oly hengermű is ab­roncsok és lemezek hengerlésére, amely-05 nél a lapos vasrudakat egyetlen henger­állványban igyekeztek vékony, széles abroncsot kihengerelni. Az előhengerelt csíkot, bizonyos vastagságig, egy-egy a hengersor előtt és mögött fekvő csévélő­jjy kemencében, a hengeren való átmenete után, melegen felcsévélték. A hengerlést folytatják a végső vastagság elérésiéig, azután az abroncs a melegcsévélőhöz, vagy az osztóollókhoz fut. g5 A hengerlés e módjának sok hátránya van, mert a hengerlendő anyag a csévélő­kemenicében, a lassú hőátmenet folytán, alig melegíthető fel és mert a csévélő'ke­mencók lánghatása azért káros, mert a szalagok felületén tetemes revekópződés 40 lép (fel. Ha az így előállított szalagot, erő­teljes hideghengerlés útján, vékony ab­roncsokká dolgoztuk fel, leheteséges ugyan, hogy ezek a revekópződés folytán előállított mélyedések kiegyenlítődnek; ez 45 azonban nem lehetséges, ha az abroncsot egyes csonka darabokká kell szétvágni avégből, hogy a finomlemezek nneleghen­gerlósénól szokásos eljárással vékony, finomlemezekké dolgozzuk fel őket. 50 Az ellen, hogy iaz említett, ismert beren­dezéseik oly viszonyokra vitessenek át, amikor kisebb mennyiségek előállításáról van szó, az alábbiak szólnak: A folytonos hengersorok túl nagy be- 55 rendezési költségeket igényelnek és a ve­lük előállított terru elvén yek, tetemes mennyiségüknél fogva, az európai piacon eladhatatlanok. A befektetett tőke kama­tozása és amortizációja az ily berendezé- 60 seknél be nem hozható. Egy állványból és csévélőkemcékből álló hengermű nem szolgáltat elég tiszta abroncsokat, mert a munkadarabot a hen­gerek közötti áteresztés után a fűtött csé- 65 vél ők emfenc ékbe kell bevezetni. A találmány oly hengerlési eljárás, amely az említett hátrányokat kiküszö­böli és amely egyszerű kivitele mellett, minden követelményhez, különösen a 70 gyakran változó abroncsméretek szélessé­géhez ós vastagságához hozzászabhafS. Az új hengerlési eljárás lényege az, hogy a hengerlendő anyagot a hengermű­ben előre megállapított hosszúságú csí- 75 kokká előhengereljük. E csíkokat azután,

Next

/
Oldalképek
Tartalom