118348. lajstromszámú szabadalom • Villamos váltó állítómű

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118348. SZÁM. V/a/2. OSZTÁLY. — E. 4919. ALAPSZÁM. Villamos váltó állítómű. Vereiiiigto Eisenbahn Sisnalwerke G. m. b. H. Berlin-Siemen sstatl t. A bejelentés napja 1936. évi január hó 16-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi február hó 9-ike. Mechanikai záróregiszter nélküli állító­műveknél szükség van arra, hogy a váltó­állítókar és a vágányútkarok közötti füg­gőséget villamos úton mágneses záróesz-5 közökkel hozzuk létre. Az ilyen megoldás­nál a mechanikai záróregiszterrel ellátott záróműveknél is szükséges villamos ellen­őrző berendezésen kívül, amellyel a vál­tók véghelyzeteit ellenőrizzük, a váltó-10 állítókar helyzete és a mágneses zár záró­helyzete is ellenőrzendők. Mindezeket az ellenőrzéseket a jelzőkapcsoló áramkör­ben, vagy a jelzőkarok zárószerveinek áramkörében kell végeznünk. Ez azt téte-15 lezi fel, hogy a függőségi kontaktusokat annyiszor kell megismételni, ahányszor a szóbanlévő váltót, mint menetben hasz­nált váltót, vagy mint védő váltót hasz­náljuk. Ha p. o. valamely váltó pozitív 20 helyzetét tíz jelzőáramkörben kell ellen­őrizni, úgy ahhoz harminc kontaktus szükséges, mégpedig tíz kapcsolóáram kontaktus a váltó véghelyzetének' ellen­őrzésére, tíz váltókar-kontaktus a váltó-25 kar véghelyzetének ellenőrzésére és tíz kontaktus a váltókarok zárómágneshor­gonyain, annak ellenőrzésére, hogy a váltókar tényleg zárva van-e, amint a jelző szabadra áll. 30 A találmány értelmében külön mágnes­kapcsolót alkalmazunk minden egyes vál­tóhoz, vágányzárhoz, reteszhez, stb., amely az előbb felsorolt kontaktusokat el­lenőrzi, miáltal a szükséges kontaktusok 85 száma lényegesen csökken. Ekkor ugyan­is minden egyes jelzőáramkörben a mág­neskapcsolónak csak egyetlen kontak­tusra van szüksége, amely az előbb meg­nevezett függőségi kontaktusok közül hármat helyettesít. 40 A találmány lényegét a rajzban példa­ként feltüntetett megoldás kapcsán rész­letesen ismertetjük. Az 1. ábrában (1) a kapcsolóáramkontak­tus, (2) a váltókar zárómágnesének hor- 45 gonyán lévő kontaktus, (3) a tengelykon­taktus, amely a pluszhelyzetben zárva van és (4) a találmány értelmében alkal­mazott mágneskapesoló. Az 1. ábrában (Wl, W3) és (W7) vál- 50 tőkhöz három mágneskapcsolót és a (Gs2) vágányzárhoz egy mágneskapcsolót alkal­maztunk. A reteszhez szintén egy-egy mágneskapcsolót használunk. Amint a 2. ábrából látható, a (4) mágneskapcsolónak 55 egy (5) kontaktusa a jelzőkar (6) záró­mágnesének, illetőleg a (7) szárnykapcso­lónak áramkörében van. Ha azt ismert megoldás szerint készítjük a berendezést, akkor a 2. ábrában feltüntetett jelz»áram- 60 körben az (5) kontaktus helyett az (1, 2, 3) kontaktusokat kellett volna alkal­mazni. Ha igen nagy terjedelmű állító­berendezésekről van szó, akkor a talál­mány útján lényeges megtakarításhoz 65 jutunk. A jelzők állásának biztosítása szem­pontjából lényeges körülmény, hogy a (4) mágneskapcsoló fenn ne akadjon. Amint a (4) mágneskapcsoló fennakad, úgy zárja 70 a jelzőáramkör (5) kontaktusát, bár az ellenőrzendő (1, 2) és (3) kontaktusok té-

Next

/
Oldalképek
Tartalom