118331. lajstromszámú szabadalom • Egyik vagy mindkét végén zárt, illetve szűkített nyílású, üreges tégla és eljárás a téglaüreg végének szűkítésére, illetve lezárására, valamint ez eljárás kiviteléhez való eszköz

MAGYAR KIRÁLYI ^gggp SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118331. SZÁM. VlII/'a. OSZTÁLY. — M. 11032. ALAPSZÁM. Egyik vagy mindkét végén zárt, illetve szűkített nyílású, üreges tégla és eljárása tégla-üreg végének szűkítésére, illetve lezárására, valamint ez eljárás kiviteléhez való eszköz. Mészáros Lajos gépészmérnök, téglagyári vezérigazgató Miskolc. A bejelentés napja 1937. évi május hó 18-ika. A találmány egyik vagy mindkét végén zárt, illetve szűkített nyílású, üreges tégla, melynek a hasonló rendszerű ismert téglákkal szemben az az előnye, 5 hogy a téglaüregek végét lezáró falán az összekötő habarcs biztos felfekvést talál, arról nem tud lecsurogni, ami az egymás folytatásába helyezett tégláknak gyors és tökéletes egymáshoz kötését 10 teszi lehetővé. A találmány lényege az, hogy a téglaüregek végét lezáró- vagy szűkítőfalat, az üregeket körülvevő határfalak végéből boltívszerűen egymásfelé hajlított, 15 kifelé domborodó falnyúlványok alkotják, mimellett a lezáró-, illetve szűkítőfal felső és alsó szélét habarcsfelfogó párkány szegélyezi. A találmány, a csatolt rajzon, példa-30 képen felvett kiviteli alakjában van feltüntetve éspedig az 1. ábra az üreges tégla hosszmetszete, a 2. ábra a téglának a lezárt, illetve szűkített üregvég felőli nézete, a 35 3. ábra a téglaüreg lezárásához, illetve szűkítéséhez használt eszköz homloknézete, a 4. ábra metszet a 3. ábra A—B vonala mentén, az 10 5. ábra pedig a 3. ábra C—D vonala mentén vett metszet. A rajzon (a) jelöli a téglaüregeket, (b) pedig ezeknek határfalait. Az (a) üregeknek végét lezáró falat az üregek (b) határ-15 falainak végéből boltívszerűen egymásfelé hajlított, kifelé domborodó (c) falnyúlványok alkotják (1. ábra), melyek teljesen összeérnek és ez esetben az üreg végét teljesen lezárják vagy pedig, mint a rajzon látható, nem érnek teljesen össze, mely esetben a téglaüreg végét a keskenyebb (d) lyukká szűkítik. A téglaüreg végét lezáró fal felső és alsó szélén (f) párkány, két végénél pedig a sima falfelületbe mélyített (m) lépcsős beugrások 45 vannak kialakítva (2. ábra). A boltívszerűen kifelé domborodó lezárófalra felvitt habarcs biztosan megül e falfelületen, annál is inkább, minthogy a habarcs lecsurgását az (f) párkányok &0 megakadályozzák. Az (m) lépcsők ugyancsak a habarcs felfogására valók. Ezáltal lehetővé válik egyenletes habarcsrétegnek a lezárófalra való felhordása, ami a tégláknak gyors és tökéletes egymáshoz 55 kötését eredményezi. A téglaüregek végének szűkítése, illetve lezárása olymódon történik, hogy a sajtóiéból kijövő nyers, tehát képlékenyanyagú tégla végéhez oly formázófejet 60 nyomunk, melynek élei az üregeket határoló oldalfalakba hatolnak és e fej segélyével ez oldalfalakból hasítjuk és formáljuk ki a boltívszerűen egymás felé hajló, kifelé domborodó, lezáró, illetve 65 szűkítőfalat. E fal kihasítása után visszamaradó falperem alkotja a habarcsfelfogó (f) párkányt. Aformázófej tetszésszerinti, ismert önműködő szerkezettel áll összeköttetésben, mely őt a tégla végéhez szo- 70