118265. lajstromszámú szabadalom • Eljárás erősen reflektáló felületek létesítésére aluminiumon
Megjeleiit 1938. évi jiitiius hó 15-én. MAGYAR KIRilYl SZABADALMI BIRÓSÍÖ SZABADALMI LEÍRÁS 118265. SZÁM. iv/h/l. OSZTÁLY. — A. 4100. ALAPSZÁM. Hivatalos javítás qljárán. erősen SzabadalniMíirtság. reflektáló felületek létesítésére alumíniumon. Alumiitfum Company of America cég1 , Pittsburg (Pennsylvania) USA., mint Guthrie John Milton, Grantwood, New Jersey jogutódja. A bejelentés napja 1936. évi deoember hó 18-ika. A. E. Á.-beli elsőbbsége 1935. évi december hó 19-ike. A találmány alumíniumon reflektáló felületek létesítésére és különösen alumíniumfelületek olyan tökéletesített kezelésére vonatkozik, mely fokozott reflek-5 tívitású oxidbevonatos fényes alumíniumfelületeket létesít. Olyan célokra, amelyeknél jó állandóságú fényes reflektáló felület szükséges, az alumíniumnak vagy alumíniumötvö-10 zeteknek alkalmazását lényegesen megnehezítette az a körülmény, hogy a védetlen alumíniumfelületek a légkörben oxidálódásra hajlamosak. Az alumínium ilyen természetes oxidálása a felületen többé-15 kevésbbé áttetsző hártyát létesít, mely lényegesen csökkenti a felület reflektáló képességét. Az alumíniumnak és ötvözeteinek ilyen célokra alkalmassá tételét már többféle módon próbálták meg, 20 úgyhogy a reflektáló alumíniumfelületeken lényegileg átlátszó és számottevő vastagságú mesterséges oxidbevonatokat létesítettek. Az ilyen módszerek legalkalmsabbjá-25 nak egyik változata szerint az elektrolitos fényesítő művelet után a fényesített felületet anódos oxidáló behatásnak vetették alá. Az első műveletet fluoborát oldatában, az anódos oxidálást pedig 30 kénsav vagy oxálsav oldatában lehet foganatosítani. Az oxidbevonat esetleges porozitása meleg vagy majdnem forró víz behatásával csökkenthető. Az e műveletek közben esetleg keletkezett, nem-35 kívánatos fölületes hártyát vagy lerakodmányt végül mechanikusan lehet eltávolítani. Fényesítő elektrolitként a fluoborátoldat helyett mást is használhatunk, de általában előnyben részesítették az olyan fényesítő elektrolitokat, melyek a hidro- 40 fluorsavat vagy vegyületeit tartalmazták legalább egyik alkatrészként, így pl. kénsav és hidrofluorsav, vagy krómsav és hidrofluorsav elegyeit. E módszerek gyakorlati foganatosí- 45 tásakor a fényesített felületen vékony hártya vagy bevonat maradt vissza, mely dörzsöléskor vagy fogdosáskor elkenődésre, foltképzésre volt hajlamos; az ilyen hártyának az oxidbevonatos felü- 50 létről való eltávolítása a gyári termelésnél nemkívánatos, körülményes és költséges műveletnek bizonyult. Az elektrolitos fényesítő művelet folyamán az alumíniumfelületen képződő 55 hártya lényegileg átlátszó és néha láthatatlan. Némely esetben, különösen reflektált fényben azonban gyengén láthatóvá lesz. A film vagy hártya maga a felület reflektivitását nem csökkenti szá- 60 mottevően, de ha a felületet fogdossuk vagy dörzsöljük, a felület foltos lesz, ami reflektáló felületeknél rendkívül hátrányos. Ha a hártyát a fényesítés után, de a rákövetkező anódos vagy oxid-bevonat- 68 képző kezelés előtt nem távolítjuk el, a hártya valószínűleg átengedő membránként szerepel, úgyhogy a hártya alatt a fémfelületen kemény oxidbevonat keletkezik. A hártya tehát a készgyártmány 70
