118261. lajstromszámú szabadalom • Vevőkészülék telefónia és hangtalan telegráfia választás szerinti vételéhez

^ Megjelent 1938. évi jxinius lió 15-éri. MAGYAR KIRÁLYI ^EjUjfr SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118261. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — T. 5905. ALAPSZÁM. Vevőkészülék telefónia és hangtalan telegráfia választás szerinti vételéhez. Telefunken Gesellschaft für drahtlose Telegraphie m. 1b. H. Berlin. A bejelentés napja 1937. évi március hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1936. évi március hó 16-ika A kereskedelemben szokásos vevőkészülékek kezelésének egyszerűsítésére való törekvés oly feladathoz vezet, melynek lényege a távíró-vételről a távbeszélő-5 vételre való önműködő átkapcsolás. Ismeretesek olyan megoldások, amelyeknél a vett nagyfrekvencia egyenirányításánál keletkező egyenáramú összetevőt használják fel az átkapcsoláshoz, amennyiben a 10 hordhullámmal létesített egyenfeszültséget oly késleltető relére vezetik, mely csak hosszú ideig tartó impulzusok hatása alatt lép működésbe. Mivel a távírásnál az egyenáramú összetevő a jelek ütemé-15 ben nullától a maximális értékig ingadozik, míg ez az összetevő a távbeszélővételnél állandó értékű, a relé csak távbeszélő-vételnél vált ki és megszakítja a távíró-vételhez való szuperponáló készü-20 léket. Ennek az eljárásnak azonban kellemetlen hátrányai vannak. Az átkapcsolás ugyanis függ a távírás sebességétől. Ha a jelek időtartama hosszú, akkor bekövet-25 kezhet, hogy az önműködő berendezés az idegen szuperponálót bekapcsolja, dacára annak, hogy modulált jelek (telefónia) nincsenek. Ez arra vezethető vissza, hogy a vezérlő relé késleltetése nem növelhető 30 tetszőleges mértékben, azonkívül olyan adóknál, amelyek a szavak között önműködő hordhullámzárral dolgoznak, egy távbeszélőjelzés időtartama könnyen lehet egyenlő hosszabb távírójel időtartamá-35 val. Ebből kitűnik, hogy ezeknél a rendszereknél az átkapcsolás nem minden körülmények között szabatos. A találmány szerinti megoldás oly vevőnél, melynél egyrészt választás szerint vehetünk távbeszélést, vagy hangos távírást, 40 másrészt nem hangos távírást hallható jelekké való átalakítással, mimellett az átvitel útja (alacsony frekvenciájú erősítő) a vételi egyenirányítóban mindkét üzemfajtában keletkezett alacsonyfrek- 45 venciákhoz ugyanaz, a lenti hátrányokat kiküszöböli. A találmány lényege abban van, hogy a hangtalan távírás hangvételéhez való oszcillátort a távbeszélés, vagy a hangos 50 távírás egyenirányított modulációjával önműködően lekapcsoljuk. Emellett még azt az előnyt nyerjük, hogy bizonyos körülmények között nem kell külön relét alkalmaznunk, ha a 55 szuperponálót az egyenirányított alacsonyfrekvenciájú feszültséggel megszakítjuk, amint ezt alább a 2. ábra kapcsán magyarázzuk. A találmány szerinti megoldásnak további előnye, hogy hangos 60 távírást szuperponáló berendezés nélkül is vehetünk, úgyhogy tiszta hanggal dolgozhatunk. A lekapcsoláshoz való modulációt a vevőből olyan helyen kell vennünk, ahol 65 abban a távíró vételhez szükséges szuperponált frekvencia még nem jelentkezik, Ha a távíró-vételt szuperhetvevő első szuperponálójának hangfrekvenciás modulációjával eszközöljük, akkor e hang 70 kiszűrhető, úgyhogy az átkapcsoló berendezés erre a modulációs frekvenciára nem lép működésbe.