118241. lajstromszámú szabadalom • Fluoreszkáló ernyő

Megjelent 1938. évi június lió 221-én. MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEÍRÁS 118341. SZÁM. Vll/j. OSZTÁLY. — P. 8337. ALAPSZÁM. Fluoreszkáló ernyő. N. V. Philips' Gloeilampenfabrieken cég Eindhoven-beii (Németalföld). A bejelentés napja 1935. évi július hó 8-ika. Németországi elsőbbsége 1934. évi augusztus hó á-ike. A találmány oly fluoreszkáló ernyő, melynél elektroníelcsapódással fluoreszcenciára hozott anyagból való réteget hordozóra viszünk fel. 5 Ily ernyőket, melyeket pl. Braun-féle csövekben, vagy a fény hullámhosszának átalakítására való készülékekben stb. alkalmaznak, általában fluoreszkáló anyag vékony rétege alkotja, melyet 10

átlátszó falon helyeznek el, mert kell, hogy a fényt e falon át megfigyelhessük. A fluoreszcencia emellett úgy létesül, hogy az anyagokat elektronok érik. Ez elektronfelcsapódás folytán a rétegek fel-15 töltődnek, úgyhogy a később érkező elektronok elterelődése vagy befolyásolása lép fel, ami a fluoreszcenciával kapott kép vagy fényfolt torzítását vagy elrajzolását idézi elő. 20

E hátrány kiküszöbölését különböző módon kísérelték meg. Az alkalmazott rendszabályok egyike gáztöltéses csövek használatában van, mely csöveknél a hátrány kevésbé súlyos, mert az elektronnyalábbal együtt pozitív iónok is futnak és ezek a feltöltés azonnali teljes vagy részleges semlegesítését idézik elő. E rendszabály azonban csak oly csövekre érvényes, melyeknél a fluoreszcensernyő 30

egyúttal nem anóda, ily esetben pedig csakis Braun-féle csövekre érvényes. Azonban pl. a fény hullámhosszának átalakítására való készülékeknél e rendszabály nem alkalmazható. 35

Az említett hátrány kiküszöbölésére való további eljárás abban van, hogy gondoskodnak arról, hogy az ernyő szekundéremisszió folytán ugyanannyi elektront adjon le, mint amennyit kap s e célból sokszor a fluoreszkáló anyag- 40 hoz elégséges szekundéremisszió elérésére való anyagokat adagolnak. E szekundér elektronokat ez esetben más csőrészeken (szekundér anódákon) fogják fel és vezetik le. Ily szerkezet példája oly cső, 45 melynél a fluoreszkáló anyaghoz báriumoxidot kevernek és sajátos, pl. szénből való, a fal más részén elhelyezett elektródák végzik az elektronok levezetését. Ez eljárás nagy hátránya azonban, hogy 50 rendkívül nehéz a csövet úgy építeni, hogy a szekundéremisszió tényleg úgy szabályoztassék, hogy az ernyő ugyanannyi elektront adjon le, mint amennyit felvesz. 55 E hátrányok elhárítására javasolták továbbá vékony fémrétegek elhelyezését a fluoreszkáló anyag alatt, vagy pedig a fluoreszkáló anyag keverését fémrészecskékkel. Ily célra pl. oly fémeket, 60 mint az ezüstöt és platinát alkalmaztak. Ily módon tényleg az elektronok jó levezetését érik el, nehézséggel jár azonban, hogy elégséges vezetőképesség létesítésére elsősorban oly nagymennyiségű 65 fémet kell felvinni vagy pedig a fluoreszkáló anyaghoz adagolni, hogy fényelnyeletés folytán a fény tíz százalékának többszörösével, némely esetben 80— 90%-kal is csökken. Mivel a fluoreszkáló 70 fény önmagában véve meglehetősen gyenge, ez eljárás nagy nehézségekbe ütközik. Mi azt találtuk, hogy e hátrányokat a