118168. lajstromszámú szabadalom • Fényellenző készülék ernyős fényforrásokhoz

MAGYAR KIRÁLYI SZABADALMI BÍRÓSÁG SZABADALMI LEIRAS 118168. SZÁM. II/d. OSZTÁLY. — íi. 7137. ALAPSZÁM. Fényellenző készülék ernyős fényforrásokhoz. Deutsche Reichsbahn-Gesellsaft Reichsbahn-Zentralamt für Rechnungrswesen Berlin. A bejelentés napja 1937. évi január hó 9-ike. Németországi elsőbbsége 1936. évi január hó 10-ike. Világító berendezések kellő elsötétítésére, melyeket bizonyos okoknál fogva, légitámadás esetén sem lehet teljesen kikapcsolni, szükségesnek bizonyult, hogy 5 az ernyős fényforrásoknál fénynek közvetlen kijutását oldalt és a föld felé megakadályozzuk. E követelményt elégíti ki a találmány és pedig úgy, hogy különleges ernyőző készülékek nem okvetlenül 10 szükségesek, hanem ahhoz kéznél lévő vagy legalább is könnyen és gyorsan előállítható eszközök használhatók. A találmány abban van, hogy felfelé zárt ernyő belsejében a közvetlen, vissza 15 nem vert fény kilépését megakadályozó központos ernyőt alkalmazunk. A találmány egyik kiviteli alakjánál a felfelé fényzáró lámpaernyőn második kisebb ernyőt akként erősítünk meg, hogy az ao nyakával lefelé lóg, melyben pl. tölcséralakú betét, csavarokkal, rugókkal vagy egyéb fémtámasszal akként van elrendezve, hogy a két ernyő érintkezési pontjai között, továbbá az ernyő nyaka 25 és a betét között oldalt és lefelé közvetett holdvilágszerű fény hatolhat át. A találmány egyik kiviteli alakjánál a kisebb ernyőt a lámpa ernyőbe tartókarokkal erősíthetjük, melyek a találmány ér-80 telmében két egymásra csavarolható szalagvasból állanak, s melyek hosszabbik tagja az ernyő nyakába horgosán kapaszkodik, míg a rövidebb tagjuk, ugyancsak horgosán a lámpaernyő széle köré fek-85 szik és a hosszabbik taggal csavarokkal van összekötve, úgyhogy a csavar oldásakor tartását a lámpaernyő szélén csupán a kisebbik ernyő egyidejű megemelésekor veszíti el. A kisebb ernyőnek a világítóernyőn belül való további megerősítési 40 módja, két egymásra felcsavarolható szalagvasból álló tartókarokkal történhetik, melyeknek hosszabbik tagja a kisebbik ernyő nyakát körülölelő gyűrűn van megerősítve, mely az ernyő alakjához, mint- 45 egy az ernyő alsó éléig hozzáidomul és azután az alsó él felé vízszintesen nyúlik, míg a rövidebbik tagja horogszerűen a lámpaernyő külső szélére ráfekszik és a szalagvas vízszintes részére van csava- 50 rolva, úgyhogy a csavar oldásánál a lámpaernyő szélén való tartását csupán az ernyő egyidejű megemelésekor veszíti el. A találmány példakénti kivitelét a mellékelt rajz tünteti fel, ahol az 55 1. ábra a találmány egyik kivitelének elölnézete, részben metszve, a 2. és 3. ábrák részletek metszetei, a 4. ábra a találmány további kiviteli alakja egy részének metszete. 60 A találmány szerinti berendezésnél pl. 200 Wattos égőhöz való (I) lámpaernyőbe, pl. 75—100 Wattos égőhöz való második (II) ernyőt az alábbiakban ismertetett tartókarokkal úgy erősítjük meg, 65 hogy az a nyakával lefelé lóg. Abból a célból, hogy a lámpa egyrészt elegendően szellőzzön, másrészt, hogy még az ernyő nyakán át se jusson közvetlen fény oldalt vagy a föld felé, az ernyőnyak belső 70 oldalán pl. kisebb, tetszőleges anyagból lévő tölcséralakú (b) betétet csavarokkal, rugókkal vagy egyéb fémtámaszokkal rendezünk el. E betét nagyságát és